Viga Gyula: Miscellanea Museologica III. - Officina Musei 24. (Miskolc, 2017)

Kiállítások elé

másként, mint a helyi szőlő- és borkultúrával. Ennek kapcsán sok még a nyitott kérdés, de bizonyosnak tűnik, hogy a géresi pincékben érlelt bornak a tájon belül némi kereskedelmi szerepe is volt, azon túl, hogy a helyi társadalom kapcsolatrendszerét a géresi „Pincék közén” máshonnan érkezőkkel bővítették az egymást váltó generációk.

IV. A géresi pincék - hasonlóan más települések borpincéihez - munkaterek és reprezentációs terek, a pincék köze viszont úgy vált reprezentációs térré, hogy magába olvasztotta az egymást váltó történeti-politikai szituációk hatásait, elvárásait. Gondoljanak arra, hogyan kapcsolódott hozzá a borhoz a géresi bélés fogalma, s bizonyosak lehetünk benne, hogy az elkövetkezőkben bővülni fog ez a kínálat. Ez a miliő a máshonnan érkező számára azonban mindenek előtt ezt a közösséget reprezentálja. A géresieké a feladat, hogy megkeressék ennek a ma kezdődő helyi ünnepnek a valódi tartalmát, és felöltöztessék azokkal a formai elemekkel, ami növeli majd az érdeklődést, ugyanakkor nem lesz idegen a helyi hagyománytól. Nemes és szép feladatnak gondolom! Bízom benne, hogy emeli majd az itt élők következő generációit, javítja az életük minőségét, bizonyára használ a bornak is, s erősíti a „kisgéresiség” megtartó erejét. Csak bízhatom abban, hogy - sok-sok áttételen keresztül - erősíti a Kárpát-medencei magyarság kulturális összetartozását, egyszersmind békés kapcsolatát a vele együtt élő népekkel. Azt hiszem, az ebbéli várakozás önmagában is okot adhat az eífajta rendezvényre, most pedig megérdemel egy koccintást!

(Kisgéres (Maly Hores), 2009. május 16.)

208