Viga Gyula: Miscellanea Museologica III. - Officina Musei 24. (Miskolc, 2017)
Kiállítások elé
Az Önöknek itt ma bemutatkozó, magát Fekete Ökör Baráti Körnek nevező alkotói társaság - aszódi médiaszakember és író muzeológus, röntgenorvos, illetve rajztanár, festőművészek, könyvtáros, valamint Prágával és a vendéglátással hivatásszerűen foglalkozó székesfehérvári szakember - másfél évtizedes kutatás és alkotómunka eredményeként 2005-ben A Hrabal-galaxis pillanatképei című kiállításon dolgozta fel Bohumil Hrabal életét, életművét. A kiállítás Asztalos Tamás szövegei és diasorozata mentén, Fedinecz Atanáz pannójával, Ladócsy László festményeivel, táblaképeivel, Hagymásy András „kocsmográfiai” szövegeivel és Odler Zsolt fotóival kíséri végig az író életét. Az alkotók éveket töltöttek el azzal, hogy szabadidejükben végigjárták Hrabal életének valamennyi helyszínét, és képekkel, fotókkal, írásaikkal megörökítsék mindazt, amit láttak, s amit közben gondoltak és éreztek. Nem titkolt szándékuk, hogy a tárlat, vagyis a képek és szövegek mellett megjelenítsék itt azt a helyszínt - a klasszikus hospodát -, ami nem egyszerűen sörkimérés, hanem a cseh kultúra, irodalom és gasztronómia fellegvára, a találkozások, az eszmecserék, az ismeretek átadásának és átvételének helyszíne. Túl azon, amit a közösségi alkalmak szerepéről és jelentőségéről a kultúrakutatók és a mentalitástörténet művelői megfogalmaztak, ez a színtér Hrabal világának fontos része, beleértve írásainak témáját éppen úgy, mint a maga emberi közegét, ahol ezek a témák nem kis részben megszülettek. A cseh kisemberek világa ez, egyáltalán, mindenféle kisember egymást váltó generációinak éltető közege, azoké, akik szabadidejükben ott váltották ünnepekké a szikár hétköznapok fáradságát, s akik ezekben a sajátos intézményekben formálták meg az őket nehéz emberi élethelyzetekben is fenntartó kapcsolati hálót. Ezek a sörözők gyűjtötték egybe a nehéz sorsú megfáradtakat és a könnyű beszédű kalandorokat, a megpróbáltakat és az ügyeskedőket, akiknek a történeteiből a filozófus Hrabal megfonta meséinek szövetét: mint egy a lépteinket és az életünket könnyebbé varázsoló - néha akár fel-felszálló színes szőnyeget. A mai este programja és a kiállítás önmagáért beszél, hadd ne szóljak többet annak részleteiről. Szeretnék azonban kitérni még egy kérdésre, ami a mai estén bizonyára többekben megfogalmazódik: hogy miért éppen Prága, és miért éppen Hrabal? Mi lehet az oka Hrabal népszerűségének, s annak, hogy baráti körök, lazább csoportok választják rendszeres találkozásuk helyéül a cseh fővárost, s forgatják már-már bibliaként Hrabal munkáit? Ha vázlatosan is, előbb történeti okokra kell utalnom! A Monarchia közös világára: a háromközpontú - Bécs, Budapest, Prága - birodalomra. A közös világ, s utolsó békeidő kétségtelenül hatott/hat mind a tudományos és művészeti, mind a közgondolkodásban. (Hanák Péter például Sigmund Freud, Franz Kafka és Ady Endre tevékenységében és hatásában próbálta értelmezni ezt a hármasságot.) Nem elhanyagolható persze, hogy ebben az összefüggésben a magyarság számára az iparosodott cseh és morva vidékek a gyorsabb polgárosodást, a tempósabb modernizációt, főként az emelkedő nemzeteket jelentik, s fényükben - hosszú ideje utoljára - a magyarság emelkedésének időszakát. 203
