Viga Gyula: Miscellanea Museologica III. - Officina Musei 24. (Miskolc, 2017)

Kiállítások elé

A Hrabal-galaxis pillanatképei

1997. február 3-án, délután 2 óra után néhány perccel a prágai Bulovka Kórház egyik ötödik emeleti ablakából az öröklétbe és az aligha visszavonható halhatatlanságba szárnyalt Bohumil Hrabal cseh író, a 20. század második fele Köztes- Európájának egyik különös, s különösen nagy hatású személyisége. A még békeidőben, 1914. március 28-án, Brünn-Zideniceben született író halála megosztotta híveit és olvasóit: azokat, akik e szárnyalás véletlen vagy választott voltára gondolnak. Az író ugyanis nyolcvanadik születésnapján azt mondta az ünneplőknek, hogy már mindent megélt és megírt, és semmit nem akar már, csak meghalni. Fiatal lengyel életrajzírója, Aleksander Kaczorowski arra emlékeztetett Életjáték című munkájában, hogy abban az időszakban senki nem volt már Hrabal mellett azok közül, akik a legfontosabbak voltak számára az életében.1 Nyolc éve nem volt már az élők sorában felesége, Eliska, a sokat emlegetett Pipsi, nem sokkal később követte őt a szívbéli jó barát, Karel Marysko, aki az ifjúkori versektől kezdve közelről ismerte és követte Hrabalt és írói pályáját. Az író szülei után távozott az öccse, Bretislav is, akárcsak Jindrich Peukert, a hulladékpapír-bálázó, valamint Vladimír Boudnik festő és grafikus. S régen a könyvek lapjain élt már csak a jó Pepin bácsi, vagyis Hrabal apjának Jozef nevű bátyja, aki 1924- ben bukkant fel a nymburki sörgyárban: csak két hétre érkezett, de élete végéig Hrabaléknál maradt, s a kitanult suszter lett az író nevelője, szellemi atyja, később pedig múzsája, akinek történeteiben a népi mese- és jövendőmondók költői mágiája elevenedett meg. Ahogy Monika Zgustová fogalmaz, Hrabal Pepin bácsitól tanult meg szemlélődni, mesélni és főleg figyelmesen hallgatni. Mindig vonzotta őt a Pepin bácsihoz hasonló, hétköznapi emberek társasága, akiknek a beszédében filozófusokhoz, gondolkodókhoz és bölcselőkhöz méltó gondolatokat fedezett fel.1 2

Talán azért is, mert munkái előbb jelentek meg külföldön, mint odahaza - Csehszlovákiában csak 1976-tól adták ki rendszeresen Hrabal mind Európában, mind az Újvilágban ismert, az 1980-as évek végétől népszerű volt, s prágai törzshelyei nemcsak a közép-európai entellektüelek búcsújáró helyévé váltak, de nem kerülték el azokat a világpolitika és a kultúra meghatározó személyiségei sem. Az író mindezekkel együtt is egyre magányosabb lett, s az emlékezők mind azt sejtetik, hogy az utolsó időszakban már csak a macskáiról való gondoskodás tartotta meg őt, s a kerskói utak adtak némi értelmet életének.

1 Kaczorowski, Aleksander: Életjáték. Történet Hrabalról. Fordította: Mihályi Zsuzsa. Európa Kiadó. Budapest, 2006.

2 Zgustová, Monika: Fanyar gyümölcsök édenkertjében. Bohumil Hrabal élete és halála. Fordította: Varga György. Európa Kiadó. Budapest, 1998.

202