Viga Gyula: Miscellanea Museologica III. - Officina Musei 24. (Miskolc, 2017)

Néprajzi előadások és írások

és piacozók rétege. A 19. század elején Szepes vármegyében évente 6 millió, Sárosban pedig évi 10 millió röf házivászon készült. Amellett, hogy a felföldi vászon, illetve gyolcs egészen a Balkánig eljutott a közvetítésükkel, egészen az 1840-es évekig, a magyarországi textil gyáripar kialakulásáig meghatározó szerepet kaptak készítményeik a viseleti kultúrában.31 Hasonló utat járt be a magyarság viseletében Zólyom megye, a Garam-völgy, illetve a felföldi bányavárosok asszonyai által készített csipke, amit vándor csipkeárusok, csip kár ok terjesztettek generációkon át, a 19. század derekáig.32 Jellegzetes vándoralakok voltak a különféle ásványi és vegyi árukkal, medicinákkal, fűszerekkel házaló kereskedők. Az olejkárok gyógynövényeikkel, olajaikkal, különösen a borókaolajjal (Oleum juniperi) és a köményolajjal (Oleum carvi) kereskedtek. Turóc megyéből - a 17-18. században mintegy 3000 fő - szinte egész Európát bejárták, de eljutottak Törökországba, Kisázsiába, Perzsiába, Kamcsatkára is.33 Az antikvitástól a 17- 18. századig roppant népszerű és drága fűszert kínáló sáfrányosok főleg Felső- Nyitra megyéből, valamint Túróéból és Trencsénből hasonlóan nagy területet jártak be, mint az olejkárok.34 Karakteres alakja volt a vándorkereskedelemnek a sokféle iparcikket áruló bosnyák, a méhészek viaszát felvásárló sonkolyos, illetve szövőbordára cserélő bordás?5 Az említetteken kívül a vándorkereskedelemnek sokféle szereplője, számos érdekes alakja van, s mindegyik tevékenységének, szerepének önálló históriája.36 Bár - amint az elnevezésük is jelzi - különféle nációkból verbuválódtak, tanulságos, hogy az orosz nyelv vengerec néven őrizte meg e vándorok nevét.37 A vándorok készítményeinek, szolgáltatásainak egy része nem köthető egy-egy tájhoz, főleg, ha azok anyaga nem specifikus. Csak egyetlen példa: a magyar mezőgazdaságban évszázadokon át használt munkaeszközök több helyről származtak, elterjedésük, kereskedelmük kiegészítette, de át is fedte egymást. A tót, illetve német villának nevezett, hasított, illetve toldott ágú eszközök, a szlovák lakta Felföldről, az Északi-középhegység területéről, a dunántúli Bakony hegységből éppen úgy útra keltek, s jutottak több száz kilométerre - akár a Balkánig mint a felső-ausztriai fa háziipar központjaiból. Formai jegyek alapján azokat valójában nem lehet megkülönböztetni, s gyakorlatilag nem választható külön elterjedési területük sem.38

Felsorolni is nehéz lenne, hogy az elmúlt századokban mennyiféle anyag, termék, kézműves készítmény kelt útra a peremterületekről az ország belseje, a sík vidék felé. A velük kereskedők társadalmi státusa is sokféle. Vannak

31 Polonec 1955.

32 Marko vá 1981.

33 Hroziencik 1981.

34 Hroziencik 1981.

35 Praslicková 1979.

36 Részletesen: Banner 1948., Somogyi 1905., Viga 1990. 147-159.

37 Gunda 1954.

38 Liesenfeld 1987.

19