Viga Gyula: Miscellanea Museologica III. - Officina Musei 24. (Miskolc, 2017)
Néprajzi előadások és írások
egyik földesurának 6 sing vásznat fontak, a másiknak zsákot adtak. A sing mértékegység mellett, a stök is szerepel a megfonandó vászon egységeként (Szomotor, Kisrozvágy). Szolnocskán 6 singet fontak, vagy 24 krajcárral váltották azt meg. Kiscigánd és Nagycigánd népe 2 singet font, mellé egy zsákot és egy meszely lenmagot adott a földesurának. A Bodrogköz homokos határú falvaiban a 18. században teljesen megszokott volt a dohány termesztése. Királyhelmecről már Bél Mátyás feljegyezte, hogy lakosai nagy mennyiségben termesztették a dohányt, Molnár András pedig tájunk egészére vonatkoztatva fogalmazta meg, hogy az újvilági eredetű kapásnövény művelését a lakosok erősen gyakorolták,20 Falvak egész sora vallja, hogy a gazdáknak a telkükön dohányos kertjük volt. Agárd: „Ezen helységben három gazdának telken kívül, telkében háromnak gyümölcsöse, sokaknak káposztáskertye, mindeniknek pedig dohányoskertye telkében vagyon.” Hasonló szerepel egyebek mellett, például Ágcsemyő, Bély, Bottyán, Dámóc, Láca, Leányvár, Nagytárkány, Riese és Semjén úrbéri bevallásában. A forrásunk részletezően megemlékezik a dohány - falvanként különböző - gazdasági hasznáról is. Karosa: „Dohánokat is, noha nem bövséggel, de csakugyan annyira valót csinálnak, hogy annak is termésekbűl avagy csak két-három forintot is bészerezhetnek.” Királyhelmec\ „Dohánytermésből szükségek pótlására jövedelmecskéjek vagyon, melyet részében itthon is eladgyák, ami pedig háznál el nem kél, Újhelyben, Gálszécsben és Ungvárra szokták hordani.” Kisgéres: „Ezen helységbeliek dohányt szoktak ültetni, melynek termését Ujhelyben vásárokra szokták hordani eladni. De itt, háznál is megkeresik a vivők, mivel az érdemes személyű rendek használására is alkalmatosnak tartatik. Melynek jövedelmébűl 7-8 s 10, s legfeljebb 12 forint jövedelmecskét bészerezhet egynémely lakos gazda.” Kiskövesd, Kisrozvágy, Bodroghalom, Nagygéres, Nagykövesd, Nagyrozvágy, Pálfölde, Rád, Szentes, Szerdahely, Szinyér, Szomotor, Szög, Vécs, Véke, Agcsernyő, Bély, Bottyán, Dámóc, Láca, Leányvár, Lelesz, Nagytárkány, Perbenyik, Polány, Riese és Semjén, jószerével a felső-bodrogközi települések mindegyikén volt valamilyen gazdasági jelentősége a dohánytermesztésnek. Egyedül Bély investigatioja említi, hogy földesuruknak kilenceddel tartoztak a dohány után is. Ez nem csupán azt igazolja, hogy az újvilági kultúrnövény két-három emberöltő alatt helyet kapott a Bodrogköz jobbágyparaszti gazdálkodásában, hanem talán azt is, hogy a földesurak éppen a jobbágyaik jövedelemhez való jutása érdekében nem adóztatták közvetlenül a dohánytermesztést.21 Bár forrásunk önmagában kevés a megítéléséhez, de ez vet némi fényt a jobbágyparasztok gazdasági stratégiájára, üzem szervezetére is, amelyben a piacozásnak, a készpénzhez való jutásnak a 18. század második felében már bizonyosan nagy jelentősége volt.22 20 Püspöki Nagy 1977. 909., Udvari 1992. 80. 21 Takács 1964. 17. 22 Takács-Udvari 1989a. 359-381., Viga 1996. 111-165. 170
