Viga Gyula: Miscellanea Museologica III. - Officina Musei 24. (Miskolc, 2017)
Néprajzi előadások és írások
nincs szükségek annak kívül való ültetésére.” A szinyériek káposztáskertjei az eszenkei erdőn voltak - vélhetően irtásföldön. A kertekre vonatkozó bőséges adatok természetesen nem véletlenek: a helyükre és helyzetükre, s természetesen funkciójukra utaló információk csak hangsúlyozzák a folyamatosan trágyázott, vélhetően kerített, s intenzíven művelt földdarabok gazdasági és táplálkozásbeli jelentőségét. A házas beltelkekhez kapcsolódó kertek - lévén azok ármentes térszíneken19 - nagy értéket képviselhettek a jobbágyparaszti üzemek számára. Árulkodó, hogy nem említődik gabonával való vetésük még a legínségesebb időkben sem, s nemcsak az szembetűnő, hogy a kertekben a gyümölcsfák és a különböző zöldségek - főleg a táplálkozásban nagy szerepet játszó káposzta - együtt tenyésztek, hanem kirajzolódik az egyébként jellemző folyamat is, hogy az újvilági kapásnövények ezekben a kertekben kaptak helyet mielőtt a forduló földek rendjébe kerülhettek volna. A kertek termelvényei gyakran és jellemzően alkalmat adtak az értékesítésre, a pénzszerzésre, ami csak növelte jelentőségüket a paraszti üzem szervezetben. Az úrbéri bevallás adatsora jószerével minden településen utal a len-, illetve kendertermesztésre, pontosabban az áztatóvizek meglétére és a rostnövényekkel kapcsolatos szolgáltatásokra. A táj arculata alapján nem lehet kétségünk, hogy len-, illetve kenderáztató vize valóban minden településnek lehetett, ám annak jellegéről forrásunk csak ritkán informál. Kivétel például Alsóberecki: „A Bodrog kenderásztatásra igen jó, de vigyázás szükséges reája, hogy ha a Bodrognak áradása történik, el ne vigye.” Szomotor: „Kenderáztató vizek van, töviben folyván a falunak a Bodrog.” Bár forrásunk alapján nehéz eldönteni, hogy a két rostnövényünk, a len és kender együttes említését maga a kérdőpont indukálta-e, aligha lehet kétséges, hogy tájunkon a 18. század derekán még közönséges volt a len termesztése. (Olajáról csak elvétve történik említés, bizonyos, hogy a rostja volt a legfőbb haszna.) A félszáz bodrogközi településből 29 úrbéri bevallásában együtt szerepel a len és a kender áztatására alkalmas víz, a többiben csak kenderáztatót említettek. A bevallások szövege olykor hangsúlyosan említi a két rostnövényt. Szög: „Kender- s lenásztatásra igen alkalmatos a Bodrog vize.” Kaponya: „Vizek valamint kender-, úgy lenásztatásra elégséges vagyon.” Perbenyik: „Len- s kenderásztatásra tavasszal elégséges vize van.” Ez utóbbi aligha utal élővízre! Változatos formában adóztak a len- és/vagy kenderföldek termése után is, mivel a lenből, ill. a kenderből való kilenced szolgáltatást a legtöbb településen megváltották. Volt, ahol a len-, illetve kendertörés idején az asszonyok törték a földesúr rostnövényét, a legtöbb helyen azonban jobbágytelkenként - ritkán két telkenként, vagy kétévente - egy-egy zsákot adtak a földesúmak. Dobra népe telkenként 3-3 marok tört kenderrel szolgált, Nagygéres jobbágy asszonyai az 19 Csak Szomotor lakói panaszolták 1772-ben, hogy az áradás némely gazdáknak még a házi telkeit is meghágta, ami miatt a tavaszi kerti veteményeik is kárt szenvedtek. 169
