Viga Gyula: Miscellanea Museologica III. - Officina Musei 24. (Miskolc, 2017)
Néprajzi előadások és írások
a felsorolás azt is sejteti, hogy térben és időben is igyekeztek tagolni a vetéseket, ilyen módon próbálván gondoskodni a kenyémekvalóról. Forrásunkban számos alkalommal szerepel a kukorica, aminek a 18. század második felében már jelentős szerep juthatott az éhínségek leküzdésében. (A kukorica alapanyagú ételek a 20. századot is megélték a Bodrogköz hagyományos táplálkozásában.) Tiszakarád: „Ezen helységbílieknek, kivévén erdőt, határja kicsin lévén, annak is árvíz miat csak kívis hasznát vehetik. Nem is szokták egyebet belije vetni, hanem valami kukoricát.” Leányvár: „Fölgyei egy mezőre, s kevésbűi álló, s csak akkor, mikor megtrágyáztatnak, gabonát s kukuricát termik.” Az ármentes térszínek és a homoktalajok folyamatosan igényelték a trágyázást, de még úgy sem mindig adta meg a föld a hasznát. Riese: „Ezen helységnek határja búzát, árpát, zabot, s egyéb fizeliket, homokos lévén, nem terem.” A rétség között fekvő homokhátak megközelítése nem volt egyszerű: csak a jó telek voltak alkalmasak a trágya kihordására. A nyomások, forduló földek mellett, sejthető, hogy az időszakosan vízállásos térszínek is a mezőgazdálkodás színterei voltak. Szép számú adattal igazolhatjuk a folyamatosan müveit, permanensen használt területek meglétét is: elsősorban a különböző kerteket, részben az ármentes homokdombokat, amelyeket rendszeres trágyázással - például kosarazással is - javíthattak, s aligha pihentettek. Az irtásföldek említése felbukkant az úrbéri bevallásokban is. Szentmária: „Kinek nyolc, kinek több, kinek pedig annál is kevesebb pozsonyi mérő vetés alá való szántóföldjei vannak ezen lakosok/nak/, irtásokon kívül.” Falvaink többségében a házas beltelek kertjeiben voltak a gyümölcsfák, s jobbára ott helyezkedtek el a káposztáskertek is. Karos: „Káposztát házikertben ültetnek.'" Voltak azonban kertek a belsőségen kívül is. Felsőberecki jobbágyparasztjai közül némelyek káposztás kertet alakítottak ki kívül, „kevés irtovány helyeken". Királyhelmec: „Némelyek kevés irtásokban, némelyek szőlejek alján, ki miképpen, iparkodása által, ültetnek annyi káposztát, hogy mikor ideje van a káposztatermésnek, magok házi szükségeket beérhetik." Kisgéres: „Némely lakosnak házi telkén vagyon kevés gyümölcstermő fája, úgy káposztát ültető kertyeik is - némely lakosoknak - a falun kívül tanálkoznak. ” Hasonlóan falun kívül voltak az 1770-es években például Kisújlak káposztáskertjei, de több település bevallása jelzi, hogy mind a belsőségben, mind a határban műveltek káposztás/ veteményes kerteket. Nagyrozvágy: „Káposztatermő helyek némelyeknek az tó széleken, akinek pedig ott nincs, tehát házitelkeken vagyon.” Luka: „Káposztát, egyéb féle kerti zöldséget magok kertyekben, mely vetemények szeretik itt való tenyésztéseket, s aki serénykedik, azoknak veteményeiben az újhelyi vagy pataki piacra bévihetik, azokbúl egy-két polturát kaphat.” Rád: „Gyümölcsösök vannak telkein, melyek tágasak. Káposztát is azokban ültetnek. Szükségekre elegendőt ültethetnének ugyan eszenkei az praediumon lévő irtovanyokban is, amint némelyek most is ültetnek, de mivel elegendő a fundusokon lévő káposzta ültetések, 168
