Viga Gyula: Miscellanea Museologica III. - Officina Musei 24. (Miskolc, 2017)
Néprajzi előadások és írások
meghatározó jelentőségű az ugarföldeken, ill. a kertekben. Ahol a búza, gabona, zab, s a különböző főzelékek trágyázás nélkül is teremtek ott is trágyázni kellett viszont az árpa és a tengeri alá. Dobra: határunk három mezőre van osztva, kettőben trágyázni kell, így megterem a búza, rozs és feles. A harmadik mezőben trágyázás nélkül is megterem a búza.” Koponya: „Mind búza, gabona, árpa, zab, egyszóval mindenféle főzelék megterem, ha az Isten jó idejét adja, trágyázás nélkül is. Hanem néha árpának ugyancsak ha valamelyik megtrágyázza földjét, azután tizenkét esztendeig is sem köll trágyázni. ” Azokon az alj földeken, amelyek igényelték a talajerő-utánpótlást, hat-hét (pl. Nagykövesd), nyolc (pl. Kiskövesd), másutt tíz, sőt tizenhat esztendőnként (pl. Kisújlak) volt szokásban a trágyázás a gabonafélék alá. Kisrozvágy bevallása azt jelzi, hogy csak a szántók egy részét szokták trágyázni: kivált a homokos földeket, amiben azonban könnyebbséget jelent, hogy „vékonyabb trágyával is beérik”. Perbenyik: „Ezen helység határján bizonyos rész vagyon Amelyet 40 posonyi mérőre becsülik:/, ahol búza trágyázás nélkül, gabona, zab, s egyéb főzelék is, pedig mindenik anélkül terem.''’ Bizonyos, hogy a pihentetés (ugar) időszakában a legelő jószág megtaposta és valamelyest meg is trágyázta ezeket a talajokat, hasonlóan a tarló legeltetésének időszakához, de nagy valószínűséggel szerepet játszott a talajerő utánpótlásában a ,jó” áradás, ami termékenyítette a talajt, s nem állt sokáig rajta. Tanulságos idézni Nagyrozvágy bevallását is: „Szántófölgyei ezen nagyrozvágyi határnak mind a két fordulójában az dombos homokokon kivül egészlen lapályban helyheztetve lévén, az Tisza vizárja alatt fekszik, melyre való nézve gyakran csak kockára vetik allyas földeket. Mindazért tehát, mind pedig valahányszor a vizek kívül is tavaszi hosszasan tartó esős idők járnak, az őszi vetett buzácskájok, úgy gabonájok (rozs, V. Gy.) gyükerekben megrothadván, nagyon hibáznak. És ha valami tavaszit vetnek is, olyatén nagyon nedves üdökben magvaban is igen kiáznak, imitt-amott terem valami. Néha kétszer is vetnek. Melyhez járul az is, hogy egy része homokos gabonafölgyeknek igen sován lévén. Áztat, mivel nem semlyékes, érrel körülfollya, nehezen is trágyázhattyák. Trágya nélkül pedig többnyire gyarló termést hoz.” A (Bodrog)szentesiek szerint, a szegénységnek könnyebbség volt, hogy földjük kevesebb trágyával is beérte, s mégis hasonló termést adott, mint a gyakran trágyázott föld. Bodroghalom bevallása az élelmezés lehetőségeire is utal: ,Az helység határa két nyomásban vagyon, melynek mind a két járása, mikor az Úr isten a föld termésére alkalmatos üdöket szolgáltat, valamit szoktak vetni, mindeneket megtermi. Ugyanitt gabonát, zabot, árpát, kukuricát, melynek termésével kenyérnek szükségét segítik. S több eféléket, jelesül pedig gabonát, ollyant melybül a tésztás étket is jóízün megehetik. " Szerdahely bevallása részletezően szól a termelvényekről: „Ezen helységnek vagyon két járássá. Mezei terméshez alkalmatos üdökben valamit szoktak vetni, úgy mint búzát, kétszerest, gabonát, árpát, tenkelyt, zabot, lencsét, borsót, kukuricát s tatárkát is, egyszóval mindenféle mezei veteményt jutalmason megtermi." Az őszi és a tavaszi vetésű gabonafélék mellett 167
