Viga Gyula: Miscellanea Museologica III. - Officina Musei 24. (Miskolc, 2017)
Néprajzi előadások és írások
a táj területének 10%-a emelkedett az árvízszint fölé.9 Mindez éppen nem jelenti, hogy a bodrogközi parasztok ne igyekeztek volna kitágítani szántóik területét: a nyomásokon kívüli területek művelése éppen úgy, mint a rövid tenyészidejű gabonafélék termesztésének emléke vélhetően éppen az alkalmi területfoglalásokról tanúskodik.10 11 Az 1772-ben kelt úrbéri bevallások mind településük előnyös adottságai, haszonvételeik, mind káros feltételeik kapcsán rendre említik a határhasználat rendjét. A szakirodalomban vannak adatok, amelyek a 15. század elején a háromnyomásos határhasználati rendszerre utalnak,11 másutt azt jelzik, hogy a bodrogközi jobbágyparasztok szántóföldjeiket a 16-17. században - a korszakra jellemző - kétnyomásos rendben művelték.12 Ezen a helyen nem kívánok foglalkozni a kérdéskör korai történeti kérdéseivel, de megjegyzem, hogy a sommás vélekedés legfeljebb az egyes falvak lokális históriájának folyamatrajzaival lenne igazolható. Az viszont nagyon egyértelműen bizonyítható, hogy a 18. század derekán a Bodrogköz falvainak többségében két nyomásban, két mezőben zajlott a szántóföldi gazdálkodás. Az investigatio szerint legalább háromtucatnyi település bevallása két nyomásvó\ szól, s csak Dobra falu bevallásában találkozhatunk három mező említésével. Az más kérdés, hogy a kétnyomásos gazdálkodás a 18. században a korábbi háromnyomásosból is előállhatott - például éppen a vizek kártétele okán -, de bizonyára nem véletlen, hogy az északkeleti országrész falvaiban akkor még a két nyomást tartották dominánsnak.13 De lehettek a vízrendezés előtt ennél régiesebb formák is: Leányvár bevallása egy mező használatáról szól. Az úrbérrendezés során voltak még olyan települések is, ahol a jobbágytelekhez nem voltak kiosztva a szántóföldek, azok kiterjedését a földesúr - vélhetően a határ évi állapota szerint - évente határozta meg. Szerdahely. „Telek után való kirendelt állandó fölgyek nincs, hanem esztendőnkint, midőn ugarnak ideje jön, az földesúr osztani szokta. Kinek tehát osztály által hány köböl alá jut, s kinek több, kinek kevesebb, erejéhez s tehetségéhez képest a két mezőn 18, 16, s 10 posonyi mérővel bévethető földeket adnak őszi s tavaszi vetés alá.” Véke: „Méltóságos Ghillányi urak eő nagyságok részérül lévő jobbágyoknak telkek után való helylyes állandó szántófölgyei nincsenek, hanem azokat az méltóságos földesuraság minden ugar alá osztani szokták. Következendőképpen osztály szerint kinek 22, kinek 21, kinek valamivel kevesebb posonyi mérőt foglaló szántóföldeket szokták az méltóságok kiosztani.” A nyomásos gazdálkodás típusa elsősorban a faluközösség gazdálkodásának és a jobbágyparaszti üzemszervezet mibenléte szempontjából, rendszerként érdekes, a forduló földek mellett bizonyos, hogy - a mindenkori vízjáráshoz 9 Idézi: Frisnyák 2005. 237-238. 10 Borsos 2000. 121-134. 11 A Sztáray Oklevéltárat idézi: Bodó 1992. 18-20. és Siska 1986a. 204-206. 12 Román 1968. 114. 13 Wellmann 1961. 344-366. 162
