Viga Gyula: Miscellanea Museologica III. - Officina Musei 24. (Miskolc, 2017)
Néprajzi előadások és írások
központ, 82 a gyümölcsével, szőlejével, kertészetével, 26 pedig a tenyésztett állataival kapcsolódott be az árucserébe.16 A tevékenység földrajzi feltételrendszere azonban adott, s korábbra vezethető vissza a tájak közötti kapcsolatok rendszere is. Igaz, az utóbbi maga is történeti folyamat, ami korszakonként módosul, pontosabban olyan folyamatnyaláb, aminek hosszú időn át tartó vonásai, összetevői időről időre újabb részletekkel egészülnek ki, másokkal pedig szegényedhet)nek. A Kárpát-medence nagytájai közötti gazdasági kapcsolatok alapvető feltételrendszere természeti-ökológiai eredetű, részben változatlan, részben pedig- az ember tájátalakító tevékenysége révén - változó körülményeken nyugszik. Alapja a térség centrális részét alkotó, sokáig egyoldalú gabonatermeléssel és -fölösleggel, valamint extenzív nagyállattartással rendelkező magyar Alföld, az azt kiegyenlített mezőgazdasági tevékenységgel, gyümölcstermesztéssel és - különféle - iparral övező dombsági zóna, valamint az egészet jószerével keretbe foglaló erdős hegykeret népességének történetileg változó szimbiózisa. Az utóbbi- erősen eróziós - térség elégtelen mezőgazdasági termelése és a gyenge eltartóképességből fakadó relatív túlnépesedése miatt különösen igényli a kapcsolatot a mezőgazdasági népességgel, s tart igényt annak termékfeleslegére. A hegyvidék számottevő munkaerő-feleslege viszont évszázadokon át a síkvidéki földesurak és tehetős parasztok gabonájának betakarításánál és szemnyerésénél, a 19. század hetvenes éveitől pedig a nagybirtokok kapás kultúráinak megművelésénél kap időszakos munkát. A jobbágyfelszabadítást (1848) zsellérként vagy életképtelen töredékparcellán élőként megélő alföldi tömegek és a változó termelési technika azonban kiszorítják a munkából a hegyvidéki népességet, ezért aztán zömmel ők adják az Újvilágban szerencsét próbáló, közel 3 millió kivándorló zömét. A domborzat tagolódását tükrözi az éghajlat és a növénytakaró, illetve a talaj adottságok, ennek megfelelően differenciáltak az emberi életformák is. Ahogyan a kitűnő geográfus, Mendöl Tibor megfogalmazta: „A gazdálkodás és a település lehetőségei és valóságos fejlődése is mások belül, és fokozatosan, szinte gyűrűszerű átmenetekben mások a kifelé egyre magasabb peremeken. Az ilyen különbségek kiegészülésre, a javak cseréjére csábítanak. Ez a csere általában az anyagi és szellemi javakra, sőt magukra az emberekre is kiterjedő fogalom, a tájak gyűrűire merőleges, tehát sugárirányú utakat keres. Ezeket az utakat a természet már maga kijelölte: a hegységkeretből valóban sugarasan futnak le a völgyek a medencerendszer feneke felé.”17 Ebben a feltételrendszerben természetesen változó volt az egyes vidékek népének szerepe és jelentősége, s változó volt az életminőség és a felemelkedés esélye is. A gazdasági kapcsolatrendszer mellett nem elhanyagolható az időszakos vándorlások és az áttelepülések szerepe: az utóbbi az esetek döntő többségében a peremterület népességének behúzódását 16 Kós 1972. Lásd még: Szilágyi 2000. 842. 17 Mendöl 1932. 42—45. 14
