Viga Gyula: Miscellanea Museologica III. - Officina Musei 24. (Miskolc, 2017)

Néprajzi előadások és írások

biztosították.10 11 Az iparfejlődés meghajtója hasonló volt az erdős és iparosodott felföldi vármegyékéhez: a művelhető földterületet irtásokkal már nem lehetett tovább növelni, a relatív túlnépesedés pedig az iparnak kedvezett. A jobbágyok - a jelzett kis területű és alacsony termelékenységű gazdaságaik mellett - különféle kézműves munkákat végeztek, s azok termékeinek eladása révén jutottak a portio fizetéséhez szükséges pénzhez.11 Ennek következtében nem csupán a kistájak alakították ki sokféle specializálódás révén a maguk jellegzetes gazdasági karakterét, ami azután - a tájon belüli csere mellett - felfűzte őket a szomszédos és távolabbi tájak kapcsolatrendszerére, hanem az egyes jobbágyparaszti, családi üzemek is többféle, vegyes gazdálkodást folytattak. A 18-19. századi ország leíró, statisztikai munkák bőséggel megemlékeztek a zólyomiak ezen tevékenységeiről, s utaltak a révükön kialakult gazdasági kapcsolataikra is. Magda Pál például megemlékezett Radvány kézműveseiről, köztük nevezeteseknek tartotta a posztósok portékáját, amit Miskolc, Pest és Debrecen kalmárai is kerestek, a kalaposokét, akiknek a termékei Bánátban, Szerbiában és Moldvában is keresettek voltak, valamint a fésűsökét, akiknek az áruit sáfrányosok hordták szét fél Magyarországon.12 Zólyom 19. századi árucsere kapcsolata Fényes Elek szerint „meglehetősen élénk; viszen ki más vidékekre szálfát, zsindelyt (melynek fő fészke Polynik), mézet, vasat, túrót, vajat, posztót, kalapot, készített bőrt, csipkét, puskaport, üveget, papírost, festett vászon és gyapotkelméket, vasszegeket, ollót, fésűt stb. Ellenben hoz be gyapjút Losonczról, gabonát főleg Losonczról, Léváról; lovat, szarvasmarhát, sertést Heves, Borsod, Nógrád és Gömör megyékből, juhot a Bánságból (a megyében magában nevezetes juhvásár van Detván), jóféle gyolcsot Árvából, Sziléziából; nyersbőrt, különösen bomyúbőrt Liptóból, Szepesből; gyarmati s divatárukat Pestről s Bécsből, bort Nógrád, Hont, Pest megyékből, dohányt Hontból”.13

A jobbágynépnek az úrbérrendezést előkészítő bevallásából kiderül, hogy az 1770-es években elválik egymástól a magánföldesúri falvak és a kamarai települések feudális szolgáltatásának jellege. Az előbbi már számos faluban cenzust jelentett, de a pénzen megváltott robotszolgáltatás mellett az egyéb járandóságok sokféle formáját fenntartotta. A kamarai falvakban a jobbágyok a kamara díjszabása mellett pénzért „robotoltak”: bizonyos szolgáltatások kötelezőek voltak, díjfizetés ellenében. Vannak adatok arra is, hogy a falvak a roboton kívül a természetbeni szolgáltatásokat is pénzen váltották meg. Mindez egyértelmű pénzgazdálkodást jelent, ami a köznép számára is feltétele volt a felföldi vásárokon-piacokon való kereskedésnek. Bizonyosnak tűnik azonban, hogy a 18-19. században emellett működött a javak közvetlen cseréjének rendje is. Az említett

10 Udvari 1991.

11 Horváth 1971. 59-60.

12 Magda 1819. 230-232., Vályi 1799. 673-674.

13 Fényes 1847. II. 163-164.

138