Viga Gyula: Miscellanea Museologica III. - Officina Musei 24. (Miskolc, 2017)
Néprajzi előadások és írások
forrás nem tesz említést a sík vidéken végzett, időszakos vándormunkáról, jóllehet Zólyom népe nem volt önellátó kenyérgabonából, s a peremterületek népének alföldi aratómunkáját már a 16-17. század fordulójáról számos adat igazolja.14 15 Ez vélhetően azzal magyarázható, hogy a zólyomi jobbágynépnek lényegében folyamatosan volt helyben munkalehetősége és pénzszerzési alkalma, s a felföldi gabonaforgalom központjaiként funkcionáló bányavárosok gabonapiacain könynyebb volt megvenni a kenyémekvalót, mint azt több hetes távolléttel biztosítani. Ez még akkor is igaz lehet, ha a 19. század első felében a vármegyék közül Zólyomban volt a legmagasabb a gabonának a mindenkori pesti gabonaárakra vetített átlagára: 116,1%. Glósz József számításai szerint Zólyom nem tartozott ugyan a kirívóan nagy gabonabehozatalra szoruló közigazgatási egységek közé, de még azt figyelembe véve is, hogy a vármegyében a burgonya rendkívül fontos népélelmezési cikk volt, nem kétséges, hogy csak az árnyaltan szervezett kereskedés révén volt biztosított a népesség alapvető termelvényekkel történő ellátása, megélhetése.13 A zólyomi falvak jobbágynépe azonban így is meg-megfordult a délebbi területeken. Például Ternye, Turava és Lieszkóc jobbágyai évente egy-két alkalommal úrdolgára mentek Edelénybe és Cserépfaluba (Borsod vm.). A három zólyomi falu földesura ugyanaz a galánthai Eszterházy István gróf volt, aki 1761—1781 között a borsodi úrbéres mezőváros, Edelény birtokát igazgatta. A robotot és a terményjáradékot behajtotta, így a Bódva-völgy gabonája nagy mennyiségben juthatott az uraság zólyomi központjába.16 Az említett falvak mellett több településről is jártak fuvarosok Borsodba: például fát, zsindelyt szállítottak, visszafelé pedig bort, gabonát vittek. Edelénybe Zólyom megyei szlovákok is lekerülhettek cselédnek, pásztornak,17 így a két vidék között éppen úgy működhettek személyes, családi kapcsolatok, ahogy megvolt a zólyomiak kontaktusa a Borsod megyei Szirákka\, ahova szlovákok is települtek a török kiűzése után. (Kralóc jobbágyai is lejártak - gyalog vagy fogattal - Szirákra szőlőmunkára. Budicska lakosai a szüret idején szekérrel mentek a Nógrád megyei Pencre.) Alsómicsine és Zólyommócsa bevallásában szerepel az állatkereskedelem említése: az utóbbi lakosai Besztercebányán kerestek pénzt Jószággal való kupeckedéssel és jószágok eladásával”. Zólyom állattartásának fő ágazata a juhászat volt, s a vármegye kiterjedt legelőin nem csak a megyebeliek jószágai gyarapodtak: Bánátból és Erdélyből is hajtottak juhnyájakat Zólyom hegyi legelőire.18 Természetesen nem csak a felföldi vármegye legelőinek és erdőségeinek fűtermésével kell itt számolnunk, hanem a nyara Itatásra és vissza megtett hosszú 14 FaPtanová 1978., Balassa 1985. 15 Glósz 2014. 50-53., 152-153. 16 Faragó 1973.91. 17 Sápi 1973. 124. 18 Rebro 1959. 137., 299. 139
