Viga Gyula: Miscellanea Museologica III. - Officina Musei 24. (Miskolc, 2017)

Néprajzi előadások és írások

Zólyom megyére is igaz lehetett, amit Bél Mátyás Liptóról és Árváról leírt: a hegyvidéken árpából sütöttek kenyeret és zabot is kevertek közé.4

A gazdaság másik nagy ágazata, az ipar két nagy vonulatban működött, s mindkettő meghatározó jelentőségű volt a zólyomiak számára. Az egyik a föld gazdag ásványkincsének bányászata és feldolgozóipara volt, mely a középkortól kezdve jelentős részében a kincstár, illetve az udvari kamara gazdálkodásához kötötte Zólyom jobbágynépét. A kiterjedt bányakörzetekben jelentős számú szabadmenetelű jobbágy élt, akik az erdőkben, bányákban, hutákban keresték a kenyerüket.5 A Garam felső folyása mentén már aló. század végétől nagyszámú munkást alkalmaztak favágásra, a fa szárazon és vízen történő szállítására, valamint a faszén égetésére és szállítására. A Fekete- és a Fehér-Garam mentén ezek a munkások sajátos irtványtelepüléseket alakítottak ki - ezeket később Handlenak emlegették -, ahol szarvasmarhákat is tenyésztettek az irtványokon és az erdei legelőkön.6 A Garam felső völgyében, Breznóbánya, Libetbánya és Besztercebánya környéke az ércbányászat és az ércfeldolgozás központja volt, s már a 13. században megkezdődött a nagy értéket képviselő fémek bányászata. Az arany és az ezüst bányakincsek szerepét igen korán felváltotta a réz és a vas, de a 18. század végén még az ezüst is fontos bányatermék volt, sőt, a század a körmöd és selmeci bányászkodás fénykoraként értékelhető. A 18. században új ásványi nyersanyag, a szén kitermelése jelent meg a bányászatban. Szén után kutattak a szakemberek Besztercebánya és Garamszentkereszt körzetében, de csak gyenge minőségűt találtak.7 Az erdők, a bányaművek és a kohók, hámorok kiszolgálása kenyeret adott a térség népességének, ipartelepeik évszázadokon át kiegészültek a különféle idegen ajkú, főleg német csoportokkal: Zólyom megyében ezek migrációja a 14. századtól egészen a 18. századig zajlott.8 Bár az erdővidék fája a 17-18. század folyamán a felföldi vármegyékben jelentősen megfogyatkozott, s a 19. század elejére a faárak négy-hatszorosukra emelkedtek, Zólyom területének még több mint fele erdőség volt, s a faanyag tömege úszott le délnek a Garam vizén. Az erdőmunka, a faanyag feldolgozása, a vízhez való közelítése és maga a tutajozás is jövedelmet jelentett, egyszersmind lehetőséget a sík vidék javaival való cserére.9

Az ipar másik ágazatát a változatos házi ipar, a sokféle kézműves tevékenység jelentette, amelyek - különböző fokon megszervezve - nem csupán a városi-mezővárosi, hanem a falusi népesség számára is a megélhetés egyik alapját

4 Bél 1984. 145.

5 Tomeéek 2014.

6 Udvari-Viga 1994. 99-106., Udvari-Viga 1998a.

7 Péch Antal megállapítását átvette: Heckenast 1989. 996-999. Vő. Cambel (szerk.) 1987. II. 355, 518.

8 Zsámboki 1982. 13-48., Vozár 1984., Grünwald 1891.23-24.

9 Magda 1819. 229., Huska 1972.

137