Viga Gyula: Miscellanea Museologica III. - Officina Musei 24. (Miskolc, 2017)

Néprajzi előadások és írások

Zólyom vármegye és a Garam mente 18—19. századi forgalmához

Zólyom vármegye és a Garam völgye alkalmas annak bemutatására, hogy a Felföld erdőségein, a fémbányászat és -ipar révén megtelepült népcsoportok milyen módon kapcsolódtak be évszázadokon át a Kárpát-medence gazdasági munkamegosztásába. A történeti földrajz tanulságai mellett mindez a földrajzi feltételekhez alkalmazkodó ember társadalmának és műveltségének históriája is, amelyben interkulturális folyamatok szervesültek. A Garam völgyének forgalma a peremek felől a Kárpát-medence belseje felé siető folyók közvetítőszerepét és jelentőségét példázza, ami emberek, javak, eszmék vándorlásának lehetőségét teremtette meg.1

Zólyom vármegye nagyobb része hegyvidék volt: a Nagy-Fátra, az Alacsony- Tátra, a Vepor, illetve a selmeci-körmöcbányai hegyek osztoztak a területén, amiket a Garam völgye tagolt északkelet-délnyugati, majd Besztercebánya és Zólyom között észak-déli futásával, egyszersmind kijáratot is képezve a Duna völgye irányába. Az Alacsony-Tátra természetes határ Liptó vármegye felé, egyben a Garam és a Vág vízválasztója. A 18-19. század fordulóján a megye területének még több mint felét erdőség borította, amellett a bányászat és a fémművesség térszíne volt. A mezőgazdálkodás a Garam, a Szalatna, a Nyeresznyica és a Beszterce völgyében volt a legjelentősebb, bár ezek egyike sem szélesebb 2 kilométernél. Itt voltak a viszonylag termékeny szántóföldek, rétek, de a folyók és a patakok mentén telepedett meg az ipar és a kereskedés is. A többi helyen a havasi legelők, irtványok, hegyi rétek és kaszálók adták a gazdasági élet alapját. Az erdős, hegyes részeken a völgykatlanokba szorult vagy az irtványokon létrejött falvak életmódját az állattartás és a kezdetleges földművelés jellemezte: rozs, árpa, zab, burgonya, káposzta és hüvelyesek teremtek meg.1 2 A 19. század végén a mezőgazdaságilag hasznosítható területből egy jobbágytelekre 5,89 hektár jutott, ami kb. fele volt Bars, Liptó és Trencsén vármegye telekméretének. A szűkös gabonaföldek mellett gyenge volt a terméshozam is. A gabonafélék között a zab dominált - az árpa és a rozs termőterülete együttesen is alig haladta meg a zabét -, a búzáé pedig mintegy fele volt a rozsnak vagy az árpának. Az egy főre jutó gabonatermés 1 mázsa alatt maradt, s még a piacközpontok is behozatalra szorultak kenyémekvalóból.3 Az északi megyerészek különösen gyenge adottságúak voltak, s a hegyes részek apró, köves parcelláit az erózió is rontotta.

1 Kádár 1943. 77.

2 Grünwald 1891. 3—4., Lovcsányi 1900. 1-2., Kovacevicová 1990. 5., 6.,7., 8. térképlapja, Udvari-Viga 1994. 89-120., Udvari-Viga 1998a. 333-345.

3 Wellmann 1989. 960. 12, 13, 16. térképlap, Rebro 1959. 180., Bácskai-Nagy 1984. 266., 271.

136