Viga Gyula: Miscellanea Museologica III. - Officina Musei 24. (Miskolc, 2017)

Néprajzi előadások és írások

igazolták, talán a felföldi vándorkereskedők árulerakatai között Miskolcon és Borsodban is feltételezhetjük a gömöriek depóit.33 Nem említem ezen a helyen a különféle céhes iparok műhelyeinek kapcsolatait Gömör és Miskolc, Borsod, illetve a térség települései között, és készítményeinek kiterjedt forgalmát.34

Jelentős gazdasági tényező volt Gömör és Miskolc, illetve Borsod vármegye relációjában a munkaerő időszakos vándorlása is. A gömöriek már a 18. században is igen megbecsült kapások voltak a borsodi szőlőkben: munkaerejüket Sajószentpéter és Miskolc szőlőhegyein fordították napszámbérre. A Mária Terézia-féle úrbérrendezést előkészítő gömöri paraszti bevallásokból (1771) tudjuk, hogy Csíz, Naprágy, Rakottyás, Dobócza, Jánosi, Iványi, Mártonfalva, Pálfalva, Radnót, Ragály, Rimaszécs, Keszi, Trizs, Poszoba, Szuhafő, Kánó, Imola, Zsip, Velkenye, Zubogy, Újfalu, Tamási és Záí/ortózo jobbágyai tették meg — bizonyára legalább hetes távollétekkel - a 30—40 kilométeres utat a miskolci szőlőkbe, de van adatunk Ragály népének ottani szőlőmunkájára is.35

Ahogyan a fő közlekedőutakat biztosító völgyeket a folyók és a patakok vájták, ugyanúgy az egykori vándorok és az általuk közvetített javak szerepe és jelentősége az egymást váltó generációk emlékezetében a kulturális „bevésődést” eredményezte. Különösen így van ez a gömöri márkanevet képviselő tárgytípusok esetében, de a felföldi „tót” vándorok emléke az idősebbektől hallott narratívumok révén még az olyan generációk tudásában is élt, akik maguk ezekkel a javakkal és közvetítőikkel már nem találkoztak.

(Gömörország, XVI. 2. szám 16-22. Rimaszombat)

33 A felföldi gyolcsosok kapcsán: F. Kail 1982., Bodnár 2011.

34 Összegzőén: Veres-Viga (szerk.) 2006.

35 Ha 1976. 400., Havassy 1989. 56., Takács-Udvari 1992. 860.

128