Viga Gyula: Miscellanea Museologica III. - Officina Musei 24. (Miskolc, 2017)
Néprajzi előadások és írások
sokfelé játszott szerepet. A híres gömöri fuvarosok sokfelé kereskedtek a felföldi vászonnal: Kövi fuvarosai Aradig szekereztek a vászonnal. A 19. század első felében csak Rozsnyón 23 gyolcsfehérítő tevékenykedett, akik évente 24-30 ezer darab textíliát fehérítettek és értékesítettek. A gyolcsos tótok alakja még a 20. század derekán is elevenen élt a Tisza mente Szolnok megyei falvainak emlékezetében.27 A szlovák megyék céhes és háziipara egy sor egyéb kelmét, posztót - keresett volt a rozsnyói posztó is -, csipkét, bőrárukat és hasonlókat állított elő a 17-19. században, amelyek a délebbi magyarság ruházkodásában és annak változásában szerepet kaptak.28 Kevéssé ismert, de regionális márka volt a gömöri bordások készítménye is: a szükséges nádat a Tisza mentén szerezték be a munkájukhoz, majd a kész szövőbordákkal vándoroltak vissza a Tisza mentéig, a Kis-Hortobágy vidékéig, szövőbordát, mellette kaszát adtak cserébe a méhészek sonkolyáért.29 (A méhviasz nagy gazdasági hasznán évszázadokon át szlovák és német kereskedők osztoztak.) A felső - fenyő- és lombos - erdővidék rendkívül kiterjedt fakereskedelmének és házi faiparának Gömör volt az egyik fő közvetítője. A vármegye monográfusa 1867-ben így fogalmazott: Nincsenek biztos adataink arról, hogy kézműileg vagy gyáripar által feldolgozott faanyag mennyi kerülhet ki a megye erdőségeiből; de látva szorgalmas tót atyánkfiáit a megyei utakon naponként hosszú karavánokban faeszközökkel megrakott szekereiken az alföldségfelé vonulni, jelentékenynek állíthatjuk a mennyiséget, melyet az ekképp űzött kereskedés évente forgalomba hozhat.”30 „...a fakészítmények, úm. fakanalak, rocskák, dézsák, kádak, hordóabroncsok, kosár, guzsaly, orsókat, melyek megyénk felső erdős vidékein, név szerint Kishontnak a Balog, Ratkó és Murány völgyeinek felső részeiben nagy mennyiségben készíttetnek s megyénknek szintén egyik kiviteli cikkét képezik.”31 Abban, hogy a Kárpát-medence kiterjedt régióiban rokonságot mutatnak a különféle fa munkaeszközök és háztartási tárgyak, a készítőközpontok nagy volumenű kereskedelmének van döntő szerepe. Ila Bálint szerint a 17-18. században már meggyőzően igazolható a gömöri jobbágyparasztok bekapcsolódása a Tisza mentére, a Tiszántúlra, Heves megyébe, a Jászságba és Pest megyébe irányuló vaskereskedelembe: a vasért és vasárukért éppen úgy élelmet szereztek, mint a gömöri rézművesek, akik mozsarakkal, rézüstökkel, pálinkafőző üstökkel, csengőkkel, kolompokkal és hasonlókkal látták el Szatmár, Bereg, Szabolcs és Zemplén falvainak népét.32 Bár az eddigi kutatások nem 27 Gallo 1973.75., Gulyás 2001. 179. 28 Fügedi 1986. 197., Zólyomi 1983. 170. 29 Praslicková 1979. 106. Szolnok megye néprajzi atlaszának gyűjtései szerint a bordások szövőorsót, csigacsinálót, fakanalat, sőt köménymagot és más fűszert is vittek a szövőbordával. Gulyás 2001. 180. 30 Hunfalvy 1867a. 207. 31 Hunfalvy 1867a. 309-312. A felföldi eszközök Tisza menti recepciójához: Gulyás 2001., Szabó 2001., Szabó 2008. 32 Ila 1976. 402—403., Takács-Udvari 1991b. 210. 127
