Viga Gyula: Miscellanea Museologica III. - Officina Musei 24. (Miskolc, 2017)
Néprajzi előadások és írások
század folyamán erősödött meg a gabonakereskedők rétege. Magát a forgalmat főként fuvaros-kereskedők bonyolították Miskolcon is, de a 19. században már gabona-, ill. termény-nagykereskedők is tevékenykedtek a városban. A miskolci Búza tér kiépülésével és kereskedelmi centrummá válásával, majd a Tiszai és a Gömöripályaudvar megépülésével a felföldi gabonaforgalom egészen a trianoni határok megvonásáig megtartotta gazdasági jelentőségét Miskolc és Gömör életében. Rozsnyó közvetítésével jutott a Felföld egyes területeire Borsod, Torna és Tokaj-Hegyalja bora is. Gömör viszont jeles gyümölcstermését adta egy kiterjedt élelmiszer-kereskedelemhez, de szállított a Sajó-völgyön káposztát és zöldségféléket is.22 Miskolc évi négy - 1801-től öt - országos vására és a jószerével az egész városra kiterjedő két hetipiaca jelentős gyűjtőhelye volt Gömör javainak is. A 18. század utolsó harmadában 37 gömöri település népe vallotta, hogy rendszeresen látogatták a miskolci sokadalmakat. Közülük három - Kánó, Kövecses és Zádorfalva - számára Miskolc volt a kereskedés legfontosabb színtere. De további gömöri falvakról is feltételezhető, hogy - saját portékájuk értékesítése mellett - közvetítő kereskedést is folytattak Rozsnyó és Miskolc, illetve Miskolc és Jolsva piacai, vásárai között. Közöttük olyan települések is szerepeltek - Putnok és Sajógömör amelyek maguk is vásárokat tartottak.23 Aligha tévedünk, ha a miskolci piacok és vásárok forgatagában, a sokféle céhes kézműves és háziiparos felsorolhatatlanul változatos portékája között ott keressük a gömöriek sokféle termékét: a legismertebb, legkelendőbb készítményeik forgalma messze túlért Miskolc és Borsod térségén.24 25 Ezek közül több valóságos „márkaként” jelent meg: a gömöri jelző akár több százados tárgyalkotó hagyományt, egyszersmind a tárgykészítők és tárgyhasználók között pedig több százados kapcsolatot idéz. A gömöri bükkerdők háziiparos falvainak ácsolt ládái a 18-19. században délen Bajáig, keletre Tokajig, Debrecenig, Nagyváradig, Aradig eljutottak, a 18. század derekától egy évszázadon át pedig a festett asztalos bútoraik nem csupán kelendők voltak a délebbi tájakon, de hatottak is a különböző templomfestő és bútorkészítő központok stílusának alakulására (Miskolc, Mezőkövesd).23 A középkor óra kiterjedt kereskedés tárgyát képező tűzálló kerámiaedényeiket az egész magyar Alföldön terítették, de kelendők voltak azok a Pest és Zemplén megyét összekötő sávban is.26 Fontos szerepet vállaltak a gömöriek a felföldi textíliák síkvidéki közvetítésében is: a magyar népviselet regionális változatainak kialakulásában az általuk szállított alapanyag 22 Csetnek, Rozsnyó és Jolsva volt a 19. századi gyümölcskereskedelem központja. Galgóczi 1855. 278-283. 23 Takács-Udvari 1991 b. 221 -222. 24 Dobrossy 2002., Gyulai 2000., Viga 1982. 25 Csillén 1979. 310-311., Veres 2008. 94-116. 26 István 1979. 311-312., Szalay-Ujváry 1982. 126
