Viga Gyula: Miscellanea Museologica III. - Officina Musei 24. (Miskolc, 2017)
Néprajzi előadások és írások
A fentiek összefüggésében különösen érdekes számunkra a Felföld és a magyar Alföld közötti átmeneti zóna szerepe, ahol főként a nagyobb kiterjedésű vármegyék jellemzője volt a hegyes, erdős felsőbb tájak és a medencejellegű délebbi vidékek munkamegosztása, differenciált létformájú népessége.7 Különösen jól feltárt ez a megosztottság Gömör példáján, ahol az északi, iparosodott rész, valamint a déli, földművelő, mezőgazdálkodó terület elkülönülése és egymásra utalt belső forgalma a 17-18. századtól megragadható volt, s már a 18. századtól felkeltette az országleíró irodalom majd a szakkutatás figyelmét. Számosán leírták a vármegye földrajzi tagolódását, a déli medencevidék és a Gömöriérchegység előtere népességének eltérő létformáit, etnikai differenciáltságát, és a két terület javainak - piacokon, vásárokon és vándorárusok révén történő - kiegyenlítődését.8 Gömör kapcsán merült fel legerőteljesebben a közigazgatási terület kistájainak, történeti térségeinek komplementer jellege, népcsoportjainak egymást kiegészítő tevékenysége és a különféle javak kistájak közötti intenzív forgalma - a vármegye határai között és azon túl. A vármegye domborzati, vízrajzi, éghajlati változatossága, összetett társadalomszerkezete, kulturális arculata a 19. század második felében a Gömörország kifejezésben tetőződött, Keményfi Róbert szerint pedig a vármegye földrajzi képe kifejezetten a Kárpát-medence egészére hajaz.9 Gömör vármegye földrajzi adottságai révén átmenetet képez a hegyvidéki és az alföldi típusú gazdálkodás között, s maga Gömör területe is egyesíti magában a létformák ezen megosztottságát. A 18. század végén még a megyének több mint felét erdőség borította, az ércek, ásványok bányászata és feldolgozása jelentős - etnikailag is összetett - csoportoknak adott megélhetést. Az agyagos, hűvös talaj, a magas hegyek rontották annak lehetőségét, hogy a népesség megéljen a szántó-vető foglalkozásból. Az erdei legelők azonban juh- és sertésnyájakat neveltek, amelyek haszna - gyapjú, sajt, brindza, szalonna, zsír - értékes csereeszköz volt a kenyérgabonáért.10 A vármegye átmeneti helyzetéből fakadt az is, hogy szerencsés időjárású esztendőkben a déli rész ellátta az egész népességét kenyérgabonával, sőt, a kenyérnekvalóból jutott a Szepesség számára is. Ilyen időszakokban a Garam mentéről és Galíciából vándoraratók jártak a gömöri falvakba levágni a nemesek és a tehetősebb jobbágyparasztok gabonáját. Más években azonban a gömöriek maguk is rászorultak a magyar Alföld gabonájára, s 7 A problematika kartografikus értelmezéséhez összegzőén: Borsos 2011. A szlovákság kontextusában: Kovacevicová 1981., Kovacevicová (szerk.) 1990. 8 Ujván (szerk.) I-IV. 2001-2006. A néprajzi irodalomról áttekintően: B. Kovács 2008. 729- 799. A javak gömöri cseréjének kutatástörténetéről összegzőén: Dankó 2006. 421-462. A táji tagolódáshoz: 11a 1976. 400-405., Kovács 2001. 137-150., Kovács 2001. 137-150., Paládi-Kovács 2003. 9 Összegzőén: Keményfi 2006. 302-303. 10 Takács-Udvari 1991b. 210. 122
