Viga Gyula: Miscellanea Museologica III. - Officina Musei 24. (Miskolc, 2017)

Néprajzi előadások és írások

nem csak közvetítőként vettek részt annak forgalmában.11 Az északról déli irányban lejtő térszínek tagolódását a Rima, a Balog, a Murány és a Sajó vízgyűjtő völgye szabta meg, s a folyóvölgyek vízválasztóinak nagy szerepük volt abban, hogy a megyének természetes földrajzi, ipari és kereskedelmi központja nem alakulhatott ki. A 18-19. században három, lényegében egyenrangú kereskedelmi központja volt: Rozsnyó, Jolsva és Rimaszombat. Gömör összekötő gazdasági kapocs volt Zólyom, Liptó, Sáros, Szepes, illetve Abaúj, Borsod, Heves és Nógrád vármegye között.11 12 A gömöri népesség csoportjai között a 18. század derekán már nagy múltú és magas szinten szervezett volt a társadalmi munkamegosztás, ami a piacozás, vásározás gyakorlatában is megmutatkozott. A megye vas és réz nyersanyagára épülő bányászat és kohászat azonban a fentinél tágabb kapcsolati rendszert körvonalazott, s - hasonlóan a kézművesek és háziiparosok termékeihez - a Tiszántúlra és Északkelet-Magyarország távolabbi vidékeire is hatott. Felsorolni is lehetetlen azt a sokféle háziipari terméket, amelyet a gömöri falvak népe előállított, s amelyeknek a szolgáltatásával földesurának is tartozott. De éppen olyan híresek voltak a mezőgazdaság termelvényei is: a gyümölcs, a méz, a viasz ugyancsak ismert volt távolabbi vidékeken is. A gömöri falvak zöme a 18-19. században több vásárt, piacot is látogatott, s a relatív túlnépesedés okán is rászorult a kereskedésre: egy úrbéres háztartásra nem egészen 3/8 jobbágytelek jutott a 18. század derekán.13 A vármegye társadalma is a javak cseréjének szolgálatában állt: jobbágyparaszt jogállású népességének nem kis része nem a mezőgazdálkodásból élt, hanem a különféle javak forgalmából, Gömör kisnemesi csoportjai pedig olykor kifejezetten szakosodtak a szállításra, sajátos vállalkozói formát kialakítva. A földrajzi mobilitás meghajtója volt a társadalmi mobilitásnak is.14

A Sajó felső folyásánál fekvő Rozsnyó maga is bányász- és ércfeldolgozó város volt, s bányász és iparos környezetével eleve vonzotta piacára a mezőgazdasági termelvényeket. Erősítette ezt a vonzást gazdag kézműipara, s aránylag jó úton való elérhetősége, miközben maga a város is mézet, viaszt és mézsert kínált látogatóinak. Sajátos viszont, hogy Rozsnyó csak a 18-19. század fordulóján nyert vásári kiváltságot, s vélhetően az Árpád-kortól a szombati hetivásárai voltak azok, amelyek - a gyakorlatban kirakodóvásár funkcióban - megalapozták a település kereskedelmi rangját. Ezeken a hetipiacokon zajlott az a gabonakereskedés is, ami a szomszédos felföldi megyéket is ellátta kenyémekvalóval.15

11 Glósz 2014. 67.

12 Takács-Udvari 1991b. 209-210.

13 Rebro 1959. 201., Takács-Udvari 1991b. 211-212.

14 A fazekas falvak készítményeinek értékesítésére szakosodott fuvarosokhoz: Márkus 1973. 103-104., Nemesik 1966. 225-226. A fuvaros társadalomhoz lásd Gallo 1973., Viga 1989.

15 Márciusban Gábor napon, júniusban Márk napján, szeptemberben Gellért napon, decemberben pedig Lipót napot magába foglaló hét keddjén voltak az országos vásárok. Tajták 1978. munkáját idézi: Dankó 2006. 434^135.

123