Viga Gyula: Miscellanea Museologica III. - Officina Musei 24. (Miskolc, 2017)

Néprajzi előadások és írások

földrajzi és gazdasági egységgel rendelkezik. Területén sehol se húzhatók természetes határok, és egyetlen részét sem lehet elszakítani anélkül, hogy a többiek ezt meg ne szenvednék. Ez az oka annak, hogy a történelem tíz századon át megőrizte ezt az egységet.”3 Ezt a gondolatot nem csupán a két háború közötti magyar revízió eszmerendszere viszi tovább,4 de - azzal átfedésekben is, Teleki Pál, Cholnoky Jenő, Fodor Ferenc, Mendöl Tibor és mások kutatásai révén - hangsúlyosan jelen van ez a szemlélet a magyar emberföldrajz érvrendszerében is. Az utóbbiak munkái pótolhatatlan muníciót jelentenek a Kárpát-medence táji munkamegosztásának történeti-néprajzi értelmezéséhez.5

2. Nem csupán a Kárpát-medence szintjén jelent meg a fentebb említett táji összeműködés, gazdasági egység gondolata a szaktudományban, hanem mint annak térbeli körcikke, a mezőgazdálkodó magyar Alföld, az északon azt övező domb- és hegyvidék valamint az egész Felföld összefüggésében. A Felföld erdősült térségeiben az Árpád-kor óta (nemes)fémbányászat, vasbányászat, kohászat és sokféle erdei ipar jelentette a megélhetés alapját, a bányászok és iparosok pedig jellemzően németek, rajtuk kívül különféle szláv csoportok voltak. A felföldi vármegyék különféle mértékben voltak alkalmasak a földművelő gazdálkodásra, de jellemzően fájukat, nyersanyagaikat és a különböző szinteken megszerveződött ipar és kézművesség, nem utolsósorban a háziipar termékeit adták cserébe a síkvidéki parasztok gabonájáért. De adták a munkaerejüket is: évszázadokon át tízezrével vándoroltak learatni a síkvidéki uradalmak és paraszti birtokok gabonáját, elvégezni a jelentősebb borvidékek kétkezi feladatait a nyitástól a szüretig, specializálódott csoportjaik pedig a középhegységi területek erdőmunkájától a kőbányák nyersanyagtermeléséig és -faragásáig ugyancsak sokféle tevékenységre vándoroltak.6 A hegyvidék és a búzatermő Alföld között a termékcserét gyakran erre szakosodott fuvarosok, kereskedők végezték, de szerepet játszottak a közvetítésben a domb- és hegyvidék nem ritkán kettős foglalkozású parasztjai is. A gazdasági folyamatok hátterében összetett településtörténeti, etnikai, nyelvi, társadalmi és kulturális folyamatok zajlottak, aminek eredményeként a 18-19. századra a felső tájakon főként a növekvő szlovákság, délen pedig a magyarság asszimilálta az évszázados változásokban formálódott népcsoportokat.

3 Gulyás 2015. 155-156. Kiemelések tőlem. A szerző frissen megjelent tanulmányában azt írja, hogy ennek a gondolatnak a megfogalmazásához Apponyi egy francia geográfus, Elisée Reclus (1830-1905) eredményeit használta fel.

4 Lásd például az Igazságot Magyarországnak című kötet tanulmányait, különösen Fodor 1928. 347-386.

5 Az említés szintjén: Cholnoky é. n., Mendöl 1932., Mendöl 1940., Bulla—Mendöl 1947., Rónai (szerk.) 1945. A közelmúlt történeti földrajzából elsősorban: Frisnyák 1990a. A különböző csoportok szakosodásához: Andrásfalvy 1978., Dankó 1991.

6 Balassa 1985., Fal’tanová 1978., Rácz 1980.

121