Viga Gyula: Miscellanea Museologica III. - Officina Musei 24. (Miskolc, 2017)

Néprajzi előadások és írások

részükben romlékony tárgyak rendszeres pótlásában szerepet kaphattak a Tokaj- Hegyalján munkát vállaló vándormunkások is. Ugyanakkor évszázadokig megmaradt a hegyaljai szegénység körében a Tisza túlpartján, Szabolcs vármegyében a kenyérgabonáért végzett kepés aratás jelentősége.33

Összegezve, úgy gondolom tehát, hogy a földrajzi feltételek lokális és regionális szinteken is csak a keretét adják az ember tevékenységének, s a közösségek ehhez való alkalmazkodása, nem utolsósorban az egyén válasza nem kulturális reflex, önmagában nem tradíció, s nem automatizmus, hanem korszakonként és akár személyes életstratégiák mentén is változó lehetett. Mindezt talán a műveltség regionális tagolódásának összefüggésében is érdemes végiggondolni.

(Gál András-Kókai Sándor (szerk.): Tiszteletkötet Dr. Frisnyák Sándor geográfus professzor 80. születésnapjára, 153-165. Szerencsi Bocskai István Római Katolikus Gimnázium - Nyíregyházi Főiskola Turizmus

és Földrajztudományi Intézete.

Nyíregyháza-Szerencs)

33 Molnár András 1799-es leírását közli: Udvari 1992. A tokaji zsellércsaládok - bizonyára hasonlóan a többi hegyaljai mezőváros szegénysége - az Alföldön végeztek kepés aratást, úgy szerezték meg a kenyérnekvalót századokon át. (A 18. század derekáig az aratórészt vámmentesen hozhatták át a Tisza-hídon.) Bizonyos, hogy az élelemhiány miatt a közvetlen csere, a terménnyel való fizetés a belső forgalomban is szerepet játszott. Bencsik 1993a. 7.

119