Viga Gyula: Miscellanea Museologica III. - Officina Musei 24. (Miskolc, 2017)
Néprajzi előadások és írások
Zemplénagárd, Révleányvár, Tiszakarád és Cigánd határában ismert Tisza-kertekaz ártéri gazdálkodás változásának jellegzetes reliktum területei voltak. 3. A mezőgazdasági munkásvándorlások szerepe Közismert, hogy a Kárpát-medence centrális sík vidéke és a peremterületek eltartóképessége különböző volt, aminek eredményeként a peremeken relatív túlnépesedés mutatkozott, ami részben a munkaerőfelesleg és -hiány periodikus kiegyenlítésére, részben pedig kivándorlásokra késztette a gyengébb megtartóerővel bíró tájak népességét.31 Az időszakos munkaerővándorlás Zemplén vármegye eltérő adottságú tájai között éppen úgy zajlott évszázadokon keresztül, mint a zempléni vidékek és a szomszédos tájak között. Ez sem automatizmusként, főként nem a tradíció részeként működött: egy-egy korszak népességének törekvései, gazdasági stratégiái nyilatkoztak meg benne. A kényszerítőerők - főként a táji adottságok, gyakran azzal együtt is járó szociális feszültségek - fenntartják az egymást váltó generációk számára ezt a szükséget, azonban az egyes csoportok nem egyformán élnek vele. Az egyik jellemzője a dolognak az uradalmak, illetve a tehetősebb parasztgazdák mezőgazdasági üzemei köré szerveződő részes mezőgazdasági munkás réteg - a Bodrogközben leginkább a kepések - szerveződése, ami akár generációról generációra életben tartja a lokális társadalom ezen kapcsolatrendszerét: mind a munkatársulásokban, mind az azzal együtt járó és változó munkakultúrában. A nagybirtokokon a felsőbb vidékekről - Észak-Zemplén valamint a mai Kárpátalja irányából - vándor (nem ritkán ruszin) aratók félfogadása töri meg ezt a folyamatot, akik jellemzően olcsóbban végzik el a gabona betakarításának munkáját.32 Domináns indukálója volt a munkaerővándorlásnak a rendkívül sok munkaerőt igénylő Tokaj-Hegyalja borvidéke: a helybeli és az extraneus szőlőbirtokosok részben robotszolgáltatásként, részben napszámbérért végeztették el a szőlőművelés feladatait, de ismert a tájon a „pénzért végzett” robotszolgálat is, ami aláhúzza a szőlőbirtok megművelésének rendkívüli gazdasági jelentőségét. Anélkül, hogy a hegyaljai történeti borvidék munkaerőt akkumuláló jelentőségének gazdasági, társadalmi és kulturális szerepét említeném, itt csupán annak a mindenkori gazdasági „egyenlegnek” a jelentőségét kívánom hangsúlyozni, ami meghatározta, hogy mit érdemes vállalnia, végeznie egy-egy korban a (jobbágy) paraszti közösségeknek, illetve azok különböző státusú tagjainak. Úgy tűnik, hogy Tokaj-Hegyalján kevéssé volt érdemes háziipari tevékenységet végezni, mert a szőlőmunka napszámbéréből kifizetődőbb volt megvásárolni az olcsóbb tárgyi javakat. A fából, vesszőből, nádból, gyékényből készült, jelentős 31 Balassa 1985., Orosz István kutatási eredményeit is összegzi: Rácz 1980. 32-33. Bőséges irodalommal: Viga 2007a. 98-128. 32 A Bodrogközben a 19-20. század fordulóján a helybeliek jellemzően 11. keresztért arattak, míg a távolról érkező idegenek akár 14. vagy 15. keresztért is elvégezték ezt a munkát. 118
