Viga Gyula: Miscellanea Museologica III. - Officina Musei 24. (Miskolc, 2017)

Néprajzi előadások és írások

hatást gyakorolt az ember tájformáló tevékenysége, különösen mélyreható változást jelentett a tájhasználatban a Tisza szabályozása és Dél-Zemplén vízrendezése, aminek hatásai mind a társadalom, mind a kultúra állapotát befolyásolták a 19. század közepétől kezdődően.4 Népek, gazdálkodási formák, életmódok, vallások keveredtek és hatottak egymásra Zemplén vármegyében. A térség gazdasági súlypontját Tokaj-Hegyalja képezte: a 17-18. században Magyarország egyik leggazdagabb és legsűrűbben lakott vidéke volt: 887 km2 területén huszonnyolc település, köztük tizenkét mezőváros helyezkedett el. A hegyaljai oppidumok a 18-19. században évenként négy, Tokaj és Sátoraljaújhely pedig évente hat-hat országos vásárt tartott. A sokadalmak (évi 52 vásár) idő- és térbeli megoszlása a térség folyamatos ellátását biztosította, s permanens lehetőséget adott az alföldi és a hegyvidéki tájak termékcseréjére is. A hegyaljai mezővárosi agglomeráció jószerével egyetlen vásárterületként, illetve piacközpontként működött.5 A különböző adottságú termelési tájak népessége egymással szimbiózisban létezett, s nem csupán a saját javaival és termékeivel szolgálta a más jellegű tájak népét, hanem jelentős volt a munkaerő időszakos vándorlása is. Különösen Tokaj-Hegyalja nagy munkaigényű szőlőterületei akkumuláltak jelentős munkaerőt a Tiszántúltól Abaúj déli részéig és Eszak-Zemplénig, megteremtve ezzel a különböző magyar, szlovák, ruszin, lengyel csoportok gazdasági és kulturális érintkezésének lehetőségét is. Mindez évszázadokig formálta Északkelet-Magyarország interkulturális kapcsolatait.6 Mind Zemplén vármegye gazdálkodásának tradíciója, mind a borkultúra históriája szempontjából figyelmet érdemel, hogy a trianoni határok előtt a Bodrog jobb partján számottevő borászat folyt, s két, ma Szlovákiához tartozó település - Szőllőske és Nagytoronyra - része volt Tokaj-Hegyalja borterületének.7 Rajtuk kívül Nagybári és Kisbári, Csarnahó és környékük mind szőlőjéről, mind gyümölcséről ismert volt a vidéken, de a Bodrog túlpartja, a Felső-Bodrogköz is számon tartott borászattal bírt, amiről a 18-19. századi leírások rendre megemlékeztek. Királyhelmec szőlőhegye a szűkebb körzetből vonzott szőlőmunkásokat a 18—19. században, s a vele csaknem összeérő Kisgéres és Bodrogszentes harmadrangúnak tartott bora is kedvelt volt a folyók közén fekvő táj északi részén.8

Tokaj-Hegyalja domináns, de változó gazdasági szerepe mellett a Zemplén más térségeinek jelentősége is formálódott a vizsgált korszakban, ami befolyásolta a zempléni parasztok termelőtevékenységét és értékesítési lehetőségeit. A mezőgazdaság 19. századi struktúraváltozásában a különböző kapásnövények

4 Frisnyák 2005. 235-247., Viga 2008. A vármegye 19. század végi földhasznosításához: Boros 2009. 41.1. táblázat.

5 Frisnyák 2009c. 185-186., Bencsik János adatai azt mutatják, hogy Tokaj hetipiacának napja is többször változott, ami bizonyára a térség kereskedelmének mindenkori összehangolását szolgálta. Vö. Bencsik 1989. 185., lásd még: Bencsik 1993b.

6 Udvari 1988. 48-62, Takács-Udvari 1989a. 360-361.

7 Bodó 1979. 480-491.

8 Boros 1994b. 205-218., Viga 2007b. 261-272.

106