Viga Gyula: Miscellanea Museologica III. - Officina Musei 24. (Miskolc, 2017)
Néprajzi előadások és írások
Zemplén vármegye 18-20. századi forgalmának néhány történeti-néprajzi jellemzője Zemplén vármegye 18-20. századi gazdaság- és társadalomnéprajza - mint cseppben a tenger - egyaránt tükrözi a Felföld népéletének változásait és a régiók közötti kapcsolatokban lezajló történeti folyamatokat. A vizsgált térség geográfiai és kulturális zónáit Zemplén foglalja leginkább magába: a vármegye északkelet-délnyugat irányban a Keleti-Beszkidektől, illetve az Erdős-Kárpátoktól egészen az Eperjes-Tokaj-hegység délkeleti lábáig, Tokaj-Elegyaljáig, a Szerencspatakig, illetve Sajó és a Tisza összefolyásáig, keleten a Bodrogköz déli csücskéig (Bodrogzug) terjed. (A vármegye kiterjedése változott a vizsgált időszakban, éppen a Tisza mente falvain osztozott Zemplén Szabolcs vármegyével.) Az északdéli övezetességet kelet-nyugati irányban is tagolják az Alföld irányába siető folyók (Tapoly, Ondava, Labore, Ciróka), mindegyik kapcsolatot is nyitva az Északkeleti-Felföld irányába. A térség gazdasági históriája erőteljes társadalmi és kulturális (etnikai) folyamatokkal társult: egyaránt beleillik ebbe a szlovákság 18-19. századi előretörése a ruszinság rovására, Tokaj-FIegyalja mezővárosainak összetett kulturális folyamatai, a Galícia irányából a 18. század végétől nagy számban leáramló haszid zsidóság társadalmi és gazdasági térnyerése, valamint a legnagyobb kibocsátók közé tartozó Zemplén megye jelentős népcsoportjainak újvilági kivándorlása a 19. század 70-es éveitől.1 Nem elhanyagolható szempont, hogy az elmúlt másfél-két évtizedben konferenciák és tanulmánykötetek sora foglalkozott ezzel a térséggel: mind a geográfia, mind a történettudomány, mind az etnográfia publikációk egész sorával segítette Zemplén múltjának megismerését.1 2 Ezek a tanulmányok - a történeti előzmények okán - természetesen a térség egészét érintik. Szerencsés feltétele a kutatásnak, hogy Zemplén investigatioja egészében is kiadásra került.3 A földrajzilag rendkívül tagolt Zemplén vármegye népcsoportjainak tradicionális létformája éppen úgy hordozta az északi erdővidék népének faiparát, a különféle erdei iparokat és haszonvételeket - benne Tokaj-FIegyalja szőlőinek karóval és hordóval való ellátását -, mint a hegyi legelők és a folyó menti makkos erdők legeltető állattartását, s sík vidékek gabonatermesztésének gyakorlatát, valamint az áradásos és vízállásos területek komplex gazdasági haszonvételének formáit. Mind az erdők, mind a vízjárta területek hasznosításában folyamatos 1 Kal’avsky 1994. 312-315., Balassa 1991., Smajda 1992., Tamás 1996. 267-284. 2 Csupán az említés szintjén: Szabadfalvi-Viga (szerk.) 1981., Baráz-Kiss (szerk.) 2007., Frisnvák-Gál (szerk.) 2003. Bencsik János konferenciák sorozatát rendezte Tokaj-Hegyalja históriájáról, s háromkötetes monográfiában összegezte azok tanulságait. Vö. Bencsik-Orosz (szerk.) 1995., Bencsik (szerk.) 2002. 3 Takács-Udvari 1995-1998. 105
