Viga Gyula: Miscellanea Museologica III. - Officina Musei 24. (Miskolc, 2017)
Néprajzi előadások és írások
zamosan a háziipar a falvak marginális helyzetben élő csoportjaira, leginkább a cigányságra maradt, s a rendszeres piacozást, a tömeges értékesítési lehetőséget a megrendelésre való alkalmi tárgykészítés váltotta fel. Tanulságos a Tokajjal szomszédos Tiszaladány háziiparának példája.106 A település mezőgazdasági népességének 1941-ben kb. harmada volt mezőgazdasági cseléd, gazdasági munkás vagy napszámos, a mezőgazdasági termelőknek 1941-ben több mint 90%-a, a földosztást követően pedig csaknem 90%-a 10 kh alatti területen gazdálkodott, és a mezőgazdasági munkák őszi befejezését követően háziiparral igyekezett kiegészíteni jövedelmét.107 A parasztemberek kosarat kötöttek, a gyékénymunkát főleg a cigányasszonyok végezték. A vesszőfonás fellendüléséhez az 1920-as évektől a nyersanyagbázis átalakulása nagymértékben hozzájárult: kezdetben a Tisza túlpartjáról, a tiszalöki Szirmay-birtokról szerezték be az igényesebb munkát lehetővé tevő nemes amerikai füzvesszőt, amit aztán fokozatosan meghonosítottak helyben is. A tiszalöki füzesek még a második világháborút követően, a grófi birtok felparcellázása után is jelentős nyersanyagbázist képeztek. Nyár végére szinte egy szál vessző nem maradt a saját határukon sem, mert jószerével minden háznál foglalkoztak a kosárkészítéssel, ezért augusztus derekától mindenki igyekezett gondoskodni a szükséges nyersanyagról. A tiszaladányiak vesszőmunkájának virágzását a biztos értékesítés tette lehetővé: a tokaji piacon és a vasútállomás körül biztonsággal tudták eladni a portékájukat. Adatközlőm szerint kicsi gyerekkorától ismerkedett - a nagyobbak munkájából lehulló anyagból - a kosárkötéssel, és 7-8 éves korában az első maga készítette kosár árából kapott ruhát szüleitől a vásárban.108 A piacokon főleg karos kosarakat és különféle méretű, 20—40 coll felső átmérőjű munkakosarakat adtak el, az utóbbiakat igényelte Tokaj-Hegyalja szőlőjének és gyümölcsének értékesítése és vasúti szállítása is. A ladányiak nem készítettek vesszőbútorokat - még kosaraik piacának elvesztésekor sem azt másfajta tevékenységnek tartják, mint a kosárkötést, és nem vonzotta őket Tokaj időről időre újjászülető bútorkészítő veszszőipara sem. Ma már csak néhányan foglalkoznak Tiszaladányban a kosárkötéssel, de készítményeiket nem maguk árusítják: egy nyíregyházi cigány kereskedő vásárolja fel azokat. A tiszalöki erőmű építése és más munkalehetőségek az 1950-es évek első felében már felszívták a falu népességének egy részét, de hozzájárult a háziipar megszűnéséhez a tokaji értékesítési lehetőség elvesztése, ill. a vasúti áruszállítás korábbi kosárigényének elmaradása is. b) Bár az időszakos divatok hozzájárulnak a háziipar felvirágzásához, mint fentebb már utaltam rá, a nyersanyagok és a funkciók változatlansága a 106 Lapis László alaposan leírta a vesszőipar szókincsét, annak históriájára is számos összefüggésben utalva. Vö. Lapis 1976. 107 Varga (szerk.) 1970. 607. 108 Csigái Gusztáv (szül. 1932), Tiszaladány 101
