Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)
Példatár - Tálalóversek, mulatóversek, köszöntők - Lakodalmi mulatóversek (168-195.)
2. Menyasszony asszony, mért olyan szomorú? Hiszen régen elmúlt a török háború. Hogyha én menyasszony, vagy mi a kő volnék, Ennék-innék, aztán virradtig táncolnék! 3. Vőlegény uram min töri a fejét? Talán hogy belepte a hó háza tetejét? Soha se törődjön, hagyja a bút másra, Itt van egy palack bor, igyunk a rovásra! 174. Vőfélynek lenni kellő nem hogy ilyet ne mondjon 1. Én is bírok tisztességet, És hívok öszve vendéget, Asztalra viselek gondot. Ne nézzetek min’ bolondot. 2. Én helyt mind benn, mind kinn állok, Mindent jó szóval kívánok. Jó szót jó szóval váltassék, Az Isten meg ne bántassék! 3. Oh, legényes, leányos ház! Kérlek, hogy magadra vigyázz! Én rajtam ne ejts csúfságot, Távoztass minden hívságot! 4. E vendégek vendégsége, Szent házasság tisztessége. Mi közi jóhoz a rútnak, S a mennyországhoz pokol útnak? 5. Pogánysági maradékok, Sok lakodalmi játékok, Ö, ha efféléket tennénk, Pogányhoz hasonlók lennénk! 405
