Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)
Nyomatatás, kézirat, népi írásbeliség - Ponyvanyomtatványok - Helyi kiadványok
Helyi kiadványok Az országos hatókörű és több kiadást megért ponyvafüzetek mellett nagy számban jelentek meg a H típusúhoz hasonló helyi vőfélykönyvek is. Ezek a közgyűjteményi archívumokban jellemzően egy-egy példányban, vagy legfeljebb ugyanazon évből, ugyanazon szériából származó több példányban maradtak fenn, ezért a fentiek szerinti tipológiába besorolni nem lehet őket. Szövegeik rendszerint egyediek, a folklorizálódás fő áramába általában nem kerültek be, ezért a kéziratos vőfélykönyvekben is sokkal nehezebb kimutatni a jelenlétüket. Ugyanakkor néhány esetben találtam meglepő szövegegyezéseket a kéziratos és ponyvái források között: az észak-magyarországi népi kéziratokban helyenként felbukkannak olyan szövegek, amelyek nyomtatásban az A-H típusokban soha nem jelentek meg, megvannak viszont kis példányszámú, lokális hatókörű alföldi vagy dunántúli ponyvákban. Ezekre az egyezésekre később még utalunk; itt most annyit érdemes megjegyeznünk, hogy a népi ponyvahasználat, a füzetek kézről-kézre adása, a vásárkörzetek és az elterjedés vonatkozásában volnának még érdekes témák a folklorisztika és a művelődéstörténet számára. Az alábbiakban azokat a helyi kiadású vagy kis példányszámú ponyvákat mutatom be, amelyek valamilyen szempontból kiemelkedő fontosságúak, vagy a kutatás eddigi történetében már szem elé kerültek. Időrendben közülük az első az 1847-ben megjelent Magyaróvári vöfélykönyv, abból a korszakból, amikor a váci nyomda Mátyus Péter-féle A—B, és anonim D típusain kívül más hasonló kiadványról egyelőre nincs tudomásunk.276 Megjelenésének viszonylag korai dátuma már önmagában is figyelemre méltó, és nem véletlen, hogy a témával foglalkozó korábbi kutatások során ez a füzet már többször, több szempontból a vizsgálat tárgyát képezte. A 32 oldalas ponyva négy részből áll, az első háromban vőfélyversek, a negyedikben „Toldalékul a mennyegzöt mulattató daliok” találhatók. Kiadója a győri születésű Czéh Sándor, akinek 1836—1848 között működött egy központi nyomdája Magyaróvárott, pápai és veszprémi fiókvállalatokkal.277 A füzet lakodalmi ételsorát vizsgálta Kisbán Eszter,278 verseit több szempontból elemezte Kül- lős Imola.279 Szövegeinek érdekessége, hogy egy részük szabályos Balassi-strófában íródott, amelyek legkorábban 1780 körül, de legkésőbb 1820-ig készülhettek. Két versének konkrét szövegpárhuzama található az 1826-os Makói énekeskönyv vőfélyversei között, és ez a tény kiválóan rávilágít a kéziratos anyag és a nyomtatott füzetek egymásra hatásának többszörösen összetett jelenségére. A vőfélykönyv elején Elöljáró intés a’ Vőfélyhez címmel egy négyoldalas útmutató található, benne a verselés, szöveg- mondás, viselkedés, megszólítás illendő módjának ismertetésével. Adatai a vőfélyek 276 Mennyegzöi vígságra a legeslegújabb Vőfélység... Magyaróvár, 1847. OSZK 270.195 277 POGÁNY P. 1978. 300. 278 KISBÁN E. 1993. 81-106. 279 KÜLLŐS I. 1997. 105-125. 82
