Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)
Jegyzetek
Mostmá’ uraimék, én káposztát hoztam, Melyért a konyhában régen várakoztam, A szakács asszonnyal összvebarátkoztam, Azért egy kis hússal én is megbirkóztam. Ez ám, uraimék, az ételek vezére, Nemes magyar hazánk országos címere, A királyoknak is szemek vágynak erre, Áldott, ahol terem ennek a’ gyökere. Egyenek kelmetek, majd még többet hozok. Vagy ha kívántatik, itten kornyikázok, Egy jó darab hússal összvebarátkozok, Azután kedvembe jobbízűn borozok. Vőfényköszöntők. (é. n., h. n. vsz. 1860 után) OSZKPNy. 5953. MIKOR A KÁPOSZTÁT BEHOZZÁK. Ks.: Mostan uraimék, én káposztát hoztam... Horváth János vőfélykönyve. Csepreg, 1865. Cím nélkül [Káposztaköszöntő] Ks.: Mostan uraim, én káposztát hoztam... (BALOGH Jánosné 2003. 319.) A kéziratos tradíció elsőbbségét valószínűsíti, hogy a Pántzél János-féle szöveg negyven évvel megelőzi az első ismert nyomtatott változat megjelenését. I. 1. vsz. 5. sor: Kapa ajándékozta ezt híres káptalannak — Káp isten motívuma. A taktabáji anyagban lásd a 110-111. szövegcsaládokat. A motívum ponyvaszövegekben is megtalálható, a 19. században széles körben elterjedt, tréfás közhiedelem lehetett. Itt jön uraimék az étkek királya, Oly jó étel ez, hogy önmagát kínálja. Hazánk büszkesége: úgy hívják — káposzta, Mert Amerikából a magját — Káp hozta. Legújabb vöfény köszöntések. Győr, 1867. OSZK 819.688. MIKOR A KÁPOSZTÁT HOZZA. Ks.: Itt jön uraimék az étkek királya... A II. és a III. változat egyaránt a taktabáji vőfélykönyvből való. A ponyvafüzetben szereplő 5 strófa a két változatba külön-külön épült be, így bár a II. és a III. között semmilyen szövegszintű egyezés nincs, a közös forrás és az I—IV. változatokkal való részbeni azonosság miatt egy szövegcsaládba soroltam őket. 108. I. Sárándi József vőfélykönyve. Újcsanálos, 1894. HÓM NA 2223. 13. KÁPOSZTA FELKÖSZÖNTŐ VERS. Ks.: Hirtelen elfogyott az első tál étel... II. Taktabáji vőfélykönyv. Taktabáj, 1899—1905. HÓM NA 7518. 129—130. 493
