Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)
Jegyzetek
I. Taktabdji vőfélykönyv. Taktabáj, 1899-1905. HÓM NA 7518. 89-90. II. Taktabdji vőfélykönyv. Taktabáj, 1899-1905. HÓM NA 7518. 185-188. Mindkét változat ponyvái eredetű, és többféle nyomtatott füzet szövegeinek, versszakainak kontaminálódásából keletkezett. Az I. változat 1—2. és 9—11. versszaka lényegében azonos az Űjdonnan új vöfény kötelesség (D típusú ponyva) két különböző szövegével. Ugyanezt a szöveget vette át a későbbi keletkezésű Legújabb vöfények kötelessége (E típusú ponyva) is. A népi kéziratos változatok forrása az utóbbi lehetett, amely a 19. század második felében lényegesen nagyobb példányszámban és többféle kiadásban forgott közkézen, mint a D típus. Forrásául szolgálhatott még a 9—11. strófának az Alföldi vőfénykönyv (G típusú ponyva) valamelyik kiadása, amely szintén átvette a D-ben lévő eredeti négy versszakát, kis változtatásokkal. Ez utóbbi ponyvatípus a 19. század végén és a századfordulón volt a legelterjedtebb, utolsó általam ismert változatlan utánnyomása 1928-ból való. Az I. változat 1-8. versszaka és 12. versszaka ugyanakkor teljesen megegyezik az Alföldi vőfénykönyv (G típusú ponyva) egy másik, több forrásból kompilált rigmusfüzérének 10—17. és 20. szakaszával. Ez a ponyva volt a tréfás vagy képtelen ételsor motívumainak közvetlen, szövegszintű forrása. Valószínű, hogy a nyomtatott források kötetlen felhasználásával, egyedi versszakok betoldásával jött létre ez a variáns. D) Újdonnan új vöfény kötelesség... (é. n.) OSZK 820.771. MIKOR AZ ESKETŐRÜL A LAKADALMAS HÁZNÁL VÁGYNAK. Ks.: Drága jó uraim! S nagy jó asszonyaim...! MIKOR A VENDÉGEKET ASZTALHOZ ÜLTETI. Ks.: Uraim, az asztal meg vagyon terítve... E) Legújabb vöfények kötelessége... Buda, 1855. OSZK PNy 576. MIKOR AZ ESKÜVÉSNEK VÉGE VAN. Ks.: Drága jó uraim, s nagy jó asszonyaim... / MIKOR A VENDÉGET ASZTALHOZ ÜLTETI. Ks.: Uraim!Az asztal meg vagyon terítve... G) Alföldi vöfény-könyv. Budapest, 1875. OSZK PNy 862. VACSORA ELŐTTI SZÜNIDŐ ALATTI PERORÁCIÓ. Ks.: Szerencsés jó estét kívánok mindennek... A 3. strófa kezdődik ugyanezzel a vándor sorpárral: Alázatossággal engedelmet kérek / Hogy ide ily bátran bejönni merészlek... G) Alföldi vöfény-könyv. Budapest, 1875. OSZK PNy 862. HAMRADIK PERORÁ- CIÖ. Ks.: Megtekintettem a konyhán mindeneket... Ennek a versfüzérnek a 10-17. és 20. versszakai tartoznak ide. (Ks.: Látják uraim az asztal van terítve.../ Már most nem tréfálok, megyek a konyhára...) Közli az RMKT XVIII/8. (254. és 276.) Variantúráját lásd a 658—659, illetve a 669. oldalon. További változatai: Karsai Mihály vöfélykönyve. Szék, 1896-1897. NAGYVŐFÉNYNEK PÁLINKÁRUL. Ks.: Drága jó uraim, és jó asszonyaim... (FAZEKAS Zs. 2000. 21.) 90. 485
