Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)
Jegyzetek
D) Újdonnan új vöfény kötelesség... (é. n.) OSZK 820.771. MIKOR LÁTJA, HOGY A LEVES FOGY. Ks.: Úgy bizony, gyorsabban forgatom magamat... Közli az RMKT XVIII/8. 2006. (281.) Ponyvái és kéziratos variantúráját lásd a 670- 671. oldalon. A kötetben a teljes Pánczél János-féle szöveget közlik a szerzők a jegyzetekben. A toldalékként közölt 14 soros vers (Ki ez napra fölvirradvdn...) nálunk külön számon, 214. szövegként került a gyűjteménybe. További párhuzama: Karsai Mihály vöfélykönyve. Szék, 1896-1897. KISVŐFÉNYNEK, HA A LEVES ELFOGY. Ks.: Úgy bizony gyorsabban forgatom magamat... (FAZEKAS Zs. 2000. 55.) Az első öt strófa a hazugságvers típusú lakodalmi mulatóversekkel mutat hasonlóságot. Párhuzamként lásd a 175, 183, 184. szövegcsaládokat. A konyhára menő, ételeket ellenőrző és onnan majd étkekkel visszatérő vőfély motívuma a vacsora előtti és utáni verseknek jellegzetes eleme. Szövegszinten ez a versszak egy karakteres vándorstrófa, amely számos versben visszaköszön, lásd a 88-90, 168. szövegcsaládokat. 87. PántzélJános énekeskönyve. Kecskemét, 1839. OSZK Oct. Hung. 416. 10—11. 88. I. Pántzél János énekeskönyve. Kecskemét 1839. OSZK Oct. Hung. 416. 11-12. MIKOR AZ ASZTALHOZ ÜLTETI A VENDÉGET. MIKOR ASZTAL MEG VAN TERÍTVE. Ks.: Látom, az asztalok meg vágynak terítve... II. Sárándi József vőfély könyve. Újcsanálos, 1894. HÓM NA 2223. 21-22. III. Taktabáji vöfélykönyv. Taktabáj, 1899-1905. HÓM NA 7518. 183. TERÍTÉS UTÁN MONDÓKA. Ks.: Mint szemünkkel látjuk, megvan már terítve... IV. Taktabáji vöfélykönyv. Taktabáj, 1899-1905. HÓM NA 7518. 20. A végén név, datálás: Ozsváth Sándor 1899. ASZTALNÁL KÖSZÖNTŐ. Ks.: Uraim, az asztal meg vagyon terítve... V. Bihari Lajos kéziratos gyűjteménye. Kisgyőr, 1909—1911. HÓM NA 580. 11. MIKOR AZ ASZTAL MEG VAN TERÍTVE. Ks.: Uraim, az asztal meg vagyon terítve. .. A szövegcsalád ponyvái eredetű, az Újdonnan új vöfény kötelesség (D típusú ponyva) egymást követő kiadásaiból meríthették a kéziratok szerzői. Ezt a verset átvette a Legújabb vöfények kötelessége (E típusú ponyva) is, amely a 19. század második felében több kiadónál, nagyobb példányszámban megjelent, mint a D. Ezért valószínű, hogy a kéziratos változatok konkrét forrása inkább az E típus lehetett. AII. változat a Tatár Péter-féle Vöfények kötelességeiből is vett át hatsornyi szöveget. Ezen túlmenően az Alföldi vöfénykönyv (G típusú ponyva) különböző kiadásai is felhasználták a D-ből származó alapszöveget, egy hosszabb rigmusfüzér 10-11. strófájaként. A kéziratokba történő konkrét átvétel, lemásolás közvetlen forrásai így aligha kinyomozhatok. 483
