Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)
Szokáskeret (A lakodalom forgatókönyve és tisztségviselői a 19. században) - Forgatókönyv
nyékét.137 Az elválasztó rítusokhoz az ismerkedés különböző alkalmait és azok rituális mozzanatait sorolja, a fonótól a táncalkalmakon át a farsangi bálokig. Az eltávolító rítusok a háztűznézéssel és a leánykéréssel kezdődnek, és a lakodalom előkészületein át a menyasszony kikérésével és a nászmenettel érnek véget. A beépítő rítusok pedig lényegében a vacsora és a kontyolás köré szerveződnek. Balázs Lajos ebben a modellben inkább követi a szokásesemények időrendi sorrendjét, míg Niedermüller Péter beosztása szabadabban kezeli az időrendiség szempontját, és a funkcionális megfontolásokat helyezi előtérbe. Forgatókönyv Témánkkal kapcsolatban az elméleti megközelítések tanulságain túl természetesen az a legfontosabb, hogy képet kapjunk a lakodalom menetének 19. századi alakulásáról, változásairól. Az ehhez szükséges szokásleírások változatos és bőséges irodalmát kitűnően összefoglalja Györgyi Erzsébet. Áttekintésében felhívja a figyelmet arra, hogy a 19. századi lakodalom-leírások meglehetősen egyenetlenek, eltérő színvonalon és eltérő részletességgel mutatják be egy-egy település vagy néprajzi táj házasságkötési szokásait. Ennek oka, hogy a legtöbb korabeli szokásleírás nem a tudományos érdeklődés, hanem az újságírói szenzációhajhászás vagy a szépirodalmi útleírás követelményei szerint született, főleg a könnyű olvasmánynak számító hetilapokban. Éppen ezért nehéz ezek összehasonlítása, illetve adataikat minden esetben kellő forráskritikával kell kezelni.138 Érvényes ez a megállapítás Réső Ensel Sándor 1867-ben megjelent szöveggyűjteményére is, aki egybegyűjtötte a népszokásokkal kapcsolatos elszórt közléseket, és „szerkesztőként átstilizálta az eredeti leírásokat a nagyközönség ízlésének megfelelően.”139 Ezzel együtt is rendkívül hasznos az ő gyűjteménye, és a következőkben alapvetően ennek az adataira támaszkodom a lakodalom forgatókönyvének bemutatása során. Emellett Balogh Sámuel 1827-es gömöri leírását, illetve Hoffmann Tamás, Filep Antal és Schram Ferenc 18-19. századi forrásközléseit használtam az áttekintéshez.140 Ez a több mint harminc korabeli lakodalom-leírás természetesen nem lenne elegendő egy monografikus szokáskutatás vagy egy rendszerező történeti áttekintés számára. Elegendő viszont ahhoz, hogy a lakodalom menetének főbb elemeit és azok 137 BALÁZS L. 1994. 46-136. 138 GYÖRGYI E. 1990. 33-35. 139 GYÖRGYI E. 1990. 34, RÉSŐ Ensel S. 2000; 2006. 140 BALOGH S. 1827. 38-54, RÉSŐ Ensel S. 2000. 352-362, HOFFMANN T. 1954. 517-529, SCHRAM F. 1967. 570-577, FILEP A. 1971. 115-132. 43
