Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)
Szokáskeret (A lakodalom forgatókönyve és tisztségviselői a 19. században) - Forgatókönyv
változásait ne csak a szakirodalmi összefoglalások idézésével, hanem konkrét adatokkal alátámasztva is be tudjuk mutatni. A történeti szemléletű szokáskutatásban általánosan elfogadott álláspont, hogy a lakodalom forgatókönyve évszázadokon át viszonylag stabil és állandó. „A lakodalom, annak ellenére, hogy rendkívül érzékenyen hatnak rá az életforma különböző jellegű változásai, bizonyos vonásaiban mégis állandó, bizonyos vonásai a jelenkor és a néphagyomány megszabta időbeni határok között mégis viszonylag keveset módosultak.”141 Ez a viszonylag stabil keret alapvetően a szokáskör vezérfonalát jelentő szokásesemények időbeli sorrendjére, és csak másodsorban az egyes szokásesemények tartalmára vonatkozik. Ezek a különböző cselekmények „együttesen [...] valóságos kompozíciót alkotnak, amelynek részletei az ország különböző pontjain - a múlt század közepe óta felgyűlt nagyszámú lakodalom-leírás tanúsága szerint - eltérőek, de valamennyien egyetlen alapséma variánsainak tekinthetőek.”142 Dégh Lindának ez a kijelentése egybecseng azzal a törekvéssel, hogy a kutatás megállapítsa és létrehozza azt az „egyetlen alapsémát,” amelyre valamennyi 19-20. századi lakodalom menete felfűzhető. Mindmáig a legszélesebb merítéssel készült, ezernél több leírást összegző, és a legrészletesebb ilyen forgatókönyvi séma a Magyar Népzene Tára III/A kötetének bevezetőjében található.143 „A lakodalom szokásai időben és térben eltérnek, vagy alternative fordulnak elő. Amidőn itt a lakodalom menetét leírjuk, természetesen nem egy bizonyos lakodalomra gondolunk, hanem a különböző vidékeken előforduló összes megkülönböztethető mozzanatokat közöljük.”144 Ez az összes mozzanat 110 (!) szokáselemet jelent, ami rendkívül bőséges a többi összefoglalásban található, átlag 20—40 elemes felsorolásokhoz képest. Ennek a bőségnek több oka is van, elsőként például az, hogy a lakodalom szokáskörét az MNT az ismerkedés-párválasztás szokásaival indítja, és ezeket is beleveszi az áttekintésbe. Másodsorban jellemző, hogy az egyes elemek általában már olyan kicsiny, további összetevőkre nem bontható egységek, amelyeket a szövegfolklorisztikában motívumnak, mondanánk. (A lakodalom előkészületeinek sorában például egy szokáselem a díszek elkészítése, amely az MNT-ben négyfelé tagolódik: koszorúkötés, télizöld-szedés, varró, pártaszedés.) Ráadásul a teljességre törekvő felsorolásban számos helyen találunk párhuzamosságokat, azonos szokáselemek más-más megnevezés alatt történő külön említését. (Például a lakodalom utóvendégség€\nek sorában a felföldi hérész és az alföldi kárlátó lényegében ugyanaz a szokáselem, kétféle táji változatban.) Az összegző forgatókönyv a kötet tematikájának megfelelően zenei szempontú, tehát minden egyes olyan mozzanatot külön megemlít, amely egyébként nem tekinthető önálló szokáselemnek, de saját zenei vagy szöveges megnyilvánulásai vannak. (Példá141 BAKÓ F. 1955. 346. 142 DÉGH L. 1950. 59. Az idézet forrása: SÁRKÁNY M. 1983. 279. 143 MNT III/A. 1955. XVII-XLII. 144 MNT III/A. 1955. XVII. 44
