Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)
Példatár - Tálalóversek, mulatóversek, köszöntők - Tálalóversek (97-145.)
3. Nagyon szép a húsa, de még jobb az íze, Nohát ezzel ki-ki éhét elűzze. Pulykának említék, nem tudom, meghiszem, Költsék el, mert biz’ én már vissza nem viszem! 130. Nyúlpecsenye bevitelekor 1. Tegnap egy kis dolgom akadt a Bakonyban, Mit /átok?182 Németet visz egy nyúl puttonyban.183 184 Ej, te gácsos német! O, te Sámson nyúl! Kiperdítiek1^ én most urad alul! 2. Mosolyogva mentem, hogy hazacipelem, De a nyúl bátor volt, küzdeni kezd velem. Hohó, szép is volna, hogy nyúllal egy magyar Azt meg ne tehetné vele, amit akar! 3. Hasztalan hősködött, mellé úgy kerültem, Hogy laska fülére egy nagyot ütöttem. A nagy viadalnak egyszerre vége lett, Azután nyakába köté kulcskötelet. 4. A hátamra dobtam, csak bámult a német, Azon gondolkoztam, hogy ki is sütné meg. Hát a lakodalom eszembe jutott, Hogy milyen jó pecsenyét készítnek abból ott! 5. El is készítették, mint illik, spékelve, Ni, hogy piroslik szájába a nyelve! Szalonnát is kapott, bőven paprikával, Pompás ítek, éljék Isten áldásával! 182 mitátok [értelem] 183 putonban [értelem] 184 Kipedrítlek [értelem] 378
