Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)
Példatár - Vőfélyrigmusok - Búcsúztatók (49-54.)
12. Hanem adjon az Ür Isten néktek is jó hitvestársat, És igaz szívbűi szeretett hitvös párt, Kikkel e világon éljetek, Isten áldását hogy megnyerjétek, Isten áldottjai örökké legyetek, Szívembűl óhajtok néktek minden jókat! 13. Kedves jó barátim, kik itt jelen vagytok, Örömem napjára e házhoz szálltatok, Ily alacsony sorsban meg nem utáltatok, Az Isten áldása maradjon rajtatok! Kívánom szívemből mindezeket nektek! 52. I. Apjátul, anyjátul búcsúzó vers 1. Áldott légy már, édesapám, Édes kedves szülőanyám, Áldott légyen az az emlő, Mellyel engemet szoptattál. 2. Köszönöm már, édesatyám, S anyám, hogy ennyire feltartottál, Feltartottál, ápolgattál, Most szárnyamra bocsátották 3. Elmegyek már házatoktul, El kell menni, nincs mit tenni, Sír az én szívem bennem, Hogy veletek nem lehetek már. 4. Ha veletek lettemben titeket bánattal illettem, Noha szánt szándékból arra nem siettem, Nékem bocsánattal legyetek Mindenben már. 313
