Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)

Példatár - Vőfélyrigmusok - Búcsúztatók (49-54.)

5. Áldottak legyetek, hogy felneveltetek,

Sok veszedelmektül megvédelmeztetek,

Mint páva fiait, úgy ékesgettetek,

Mostan szárnyamra engem eresztetek.

6. Kívánom, mindazért a mennybéli Isten Sokáig éltessen, sok jóval szeressen,

Kegyes szárnyaival maga fedezgessen,

Végre az egekben megörvendeztessen!

7. Kedves szép véreim, kik közt nevekedtem, Kikkel ez ideig egy kenyeret ettem,

Nékem bocsánattal legyetek mindenben, Kiket ha vétettem ez gyarló életben.

8. Áldást is kívánok e házba reátok,

Maradjon itt az Úr, szívemből kívánom,

Míg éltetek nyúlik ez árnyékvilágon,

Azután adjon részt fényes mennyországban!

9. Tőletek búcsúzom, kedves jánybarátim,

Akik eddig voltak mindenben pajtásim,

Az Isten maradjon veletek, barátim, Hasznosak legyenek az én kívánásim!

10. Áldjon meg az Isten titeket is itten,

Szép áldást fordítson tireátok bőven,

Szűz koronátokat viseljétek épen,

Hogy az Úr Istennél légyen kedvességben!

53.

Búcsúztatás esküre

1. Tisztelt háznép, halljunk egy pár búcsúszavat, Mielőtt itt hagynánk ez érdemes házat!

Mert illő, hogy midőn ily útra indulunk, Isten, ember előtt híven beszámoljunk.

314