Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)
Bevezető - Módszertan
adványban publikálta Gyenge András Vöfény históriáéit Kinda István. Az erdővidéki református székely faluból, Középajtáról 1901-ből származó kézirat számos párhuzamot szolgáltatott, főként a ponyvanyomtatványok szövegeinek elterjedését illetően.49 3) A korabeli ponyvanyomtatványok, amelyek az összehasonlító vizsgálatok gerincét alkották, és amelyek bemutatása külön fejezetetben olvasható. A vizsgálatba bevont ponyvafüzetek száma meghaladta a nyolcvanat. A füzeteket nemcsak a kéziratokkal, hanem egymással (és azon belül az azonos címeket egymás különböző kiadásaival is) összevetettem. így kialakult egy ponyvatörténeti családfa, amelyben körvonalazódott nyolc alaptípus. Ezeket A-tól H-ig betűkkel jelölve sikerült egy átlátható rendszert és következetes hivatkozási szisztémát kialakítani a szövegek kommentárjai, jegyzetei számára. A bemutatott primer és szekunder forráscsoportok mellett természetesen igyekeztem felhasználni minden 19. századi vőfélyvers-adatot, a teljességre törekvés igénye nélkül, hiszen az adatok már említett bősége ezt eleve nem is tette volna lehetővé. Azt a szempontot tartottam szem előtt, hogy a felhasznált forrásanyag lehetőleg minél jobban lefedje a vizsgált időszakot, és lehetőleg adjon egy széleskörű mintát a Kárpát-medence egész területéről. Ennek értelmében a század első felét három kéziratos vőfélykönyv képviseli (Makói, Pántzél János, Kisgyőri), és a század második feléből vagy a századforduló utánról való az összes többi. A primer forráscsoport Eszak-Ma- gyarországról két dombvidéki tájat (Gömör, Bükkalja) és két alföldi jellegű kistájat (Elarangod-vidék, Taktaköz) jelenít meg, a szekunder anyag pedig valamennyi nagytájról (Felföld, Alföld, Dunántúl, Erdély) tartalmaz legalább egy összehasonlító szövegkorpuszt. Ebben a forráscsoportban — és amint azt később látni fogjuk, a vőfélyversek kutatásában általánosan — felülreprezentált az Alföld, míg a Dunántúl és Erdély korai kéziratos szöveganyaga jószerivel ismeretlen. Módszertan Az összehasonlító vizsgálat kapcsán szót kell ejtenünk a munka menetének egymásra épülő lépéseiről és a kutatás során alkalmazott módszerekről is. Az első szakaszban, a kéziratos szövegek feltárása során azt a textológiai eljárást követtem, amelyet Csörsz Rumen István és Küllős Imola alkalmaznak a közköltészeti szövegek feldolgozása és publikálása során.50 A kéziratok értelmező olvasását követte először a betűhív gépelés, majd ebből a modernizált átirat elkészítése. Törekedtem a szöveghű, de nem betűhív (és ezért gördülékenyen olvasható) átirat kialakítására, amely az eredeti szöveg törté49 KINDA I. 2011. 653-658; 2012. 19-60. 50 RMKT XVIII/4. 2000, KÜLLŐS I. 2004a, RMKT XVIII/8. 2006, RMKT XVIII/14. 2013, RMKT XVIII/15. 2015. 24
