Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)
Példatár - A szövegközlés módja
vőlegénybúcsúztató, pártabúcsúztató versek mind külön szokásmozzanatokhoz kötődnek. Ugyanakkor a legkövetkezetesebb rendezési szándék sem volt elegendő ahhoz, hogy teljesen tiszta és jól elkülöníthető kategóriák szülessenek. Az egyes csoportok között megvan az átjárás, mint ahogyan a vándorstrófa jelenség, a kontaminált strófaláncok változatképző hatása és a formuláris közhelystrófák sokasága is feszegeti a beosztás érvényességének határait. A kéziratos anyag feltárása, begépelése, első rendszerezése során a legfontosabb feladat volt a szöveghatárok azonosítása, az egyes versek strófáinak, sorainak összerendezése, a címekhez tartozó versszakok számának és sorrendjének meghatározása. Ahol a kéziratban voltak belső címek, sorszámok, vizuális elhatároló elemek (pl. díszítő sorok, elválasztó vonalak) vagy szöveges utalások (pl. Vége, Innen más vers és hasonlók), ott igyekeztem megtartani az eredeti egységeket. Sok esetben azonban csak a ponyvanyomtatványokkal vagy más kéziratokkal történő összehasonlítás után derült fény egy-egy hosszabb strófalánc valószínűsíthető szöveghatáraira. Ebből adódóan előfordulhat, hogy a más publikációkban egységesként közölt vőfélyversek itt külön szerepelnek, vagy a máshonnan külön versként ismerős szakaszok itt egy versfolyamot alkotnak. Az egységekre tagolást és a címekhez való hozzárendelést követte a szövegszinten is azonos, egymással közvetlenül kapcsolatba hozható versek egymás mellé rendezése. Ezek alkotják a szövegcsaládokát. A szövegcsaládok arab számokat viselnek, 1—215-ig. Ezeken belül, ha vannak, római számokkal jelöltem a változatokat, amelyek lényegében az egyes alkotások konkrét, egyedi, egyszeri megvalósulási formáinak tekinthetők. A kéziratos írásbeliség szöveghordozó közegében ez a szövegnek egy ugyanolyan kimerevített pillanatfelvétele, mint egy népdalváltozat egyszeri elhangzása a gyűjtő mikrofonja előtt, vagy egy improvizatív táncfolyamat soha meg nem ismételhető filmkockája a celluloid szalagon. Más személy, más időpontban, más szándékkal másképpen jegyezte volna le ugyanazt a verset, mint ahogyan erre számos példát találunk az egy gyűjteménybe többször feljegyzett, vagy ugyanazon faluban más-más vőfélyek által leírt szövegek esetében. A példatár nem tartalmazza a kutatás során feltárt összes szöveget (364 szövegcsaládban 512 változat). A 215 szövegcsalád kiválasztásának legfőbb szempontja az volt, hogy a könyv mondanivalóját leginkább alátámasztó szövegpéldák kerüljenek bemutatásra. Ezért a példatárban nem egyenletes eloszlásban vannak a versek: bizonyos szövegtípusok nagyobb számban, míg mások mindössze egy-két változattal szerepelnek. Alapelv volt az, hogy a tanulmányban hivatkozott és idézett szövegek mind maradjanak benne a kötetben, de szövegcsaládonként lehetőleg csak egy változatot közöljünk. A szövegek forrásainak megnevezése és párhuzamaik hozzávetőleges bemutatása a Jegyzetek című részben található. A beazonosítást egységes sorrendű adatmezőfejléc szolgálja. A római szám után következik először a forrás megnevezése, származási helye, évszáma, adattári jelzete, oldalszáma. Ez után azoknál a változatoknál, amelyek itt nem olvashatók, következik a nagybetűs cím és a dőlt betűs kezdősor. Végül a 260
