Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)
Összegzés
A számszerű elemzés során kiderült, hogy a vőfélyversek jelentős része, körülbelül a fele egyedi szöveg, folklorisztikai értelemben vett változatai nincsenek. A ponyvanyomtatványokból történő közvetlen másolás aránya pedig a várakozásokkal ellentétben elenyésző, mindössze 10%. E két adat arra enged következtetni, hogy a vőfélyversek valódi alkotói, újraalkotói (produktív) folyamat eredményeként születnek, és az egyes szerzők egyéni invenciói aránylag nagy teret kapnak a műfaj keretei között. Ugyanakkor a változatképződés típusai és a szövegek terjedésének különféle módozatai sokban megegyeznek a folklóralkotások variálódásának és átadás-átvételének törvényszerűségeivel. A közvetlen másolás mellett a kontaminált strófaláncok kialakulása, a vándorstrófák és vándor sorpárok gyakori jelenléte, illetve a szövegek funkcionális differenciálódásának változatképző hatása okozhatja a variánsok létrejöttét. A versforma és a rímelés döntő fontosságú, mert a bokorrímes négysoros strófák jellemzően együtt maradnak, a páros rímű versszakok viszont sorpárokra szétesnek és úgy vándorolnak a szövegek között. Tanulságosak azok az eredmények, amelyek a terjedés irányait mutatják. A ponyváról kéziratba történő másolás mellett komolyan számolnunk kell a kéziratból kéziratba történő másolással, és a szóbeliségből/emlékezetből kéziratba való lejegyzéssel is. Az Alföldi vőfénykönyv című ponyvafüzet kapcsán pedig adatokkal igazolható, hogy a ponyván megjelenő versek korábban már létezhettek kéziratban, tehát a ponyvaszerzők is merítettek a kezükbe kerülő kéziratos gyűjteményekből. Mindezek értelmében a vőfélyvers műfaja a szóbeliség, a kéziratos írásbeliség és a nyomtatott írásbeliség hármas struktúrájának állandó körforgásában keletkezett és hagyományo- zódott a 19. században. 4) Változatképzödés, terjedés 5) Művelődés- és társadalomtörténeti tanulságok A kutatásba bevont források arra utalnak, hogy a vőfélykönyvek készítése és használata erősen kötődött a református felekezethez. Ez az alfabetizáció erősebb jelenlétével és a kollégiumi diákhagyományok hatásával éppúgy indokolható, mint a protestáns egyházszervezet demokratikusabb gyakorlatára jellemző népi tisztségviselők tradíciójának örökségével. Ennek megfelelően a kéziratos vőfélykönyvek vegyes gyűjtemény típusában elsősorban vallásos szövegek (katekizmus, zsoltárdallamokra szerzett karácsonyi és húsvéti énekek, bibliai témájú versek, temetési énekek) találhatók a lakodalmi versek mellett. Közülük a legjelentősebb a halottbúcsúztatók csoportja, amely mind formai, mind tartalmi, mind funkcionális szempontból a vőfélyversek legközelebbi rokona (lásd elsősorban a menyasszonybúcsúztatókat). A további kutatások egyik lehetséges iránya a két műfaj részletes összehasonlítása, illetve a vőfélyverseket 256
