Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)
Szövegelemzés - A közköltészettöl örökölt stílus és poézis - Változatképződés, terjedés
Ezzel a változatképzési eljárással lényegében ellentétes a 123. számú Kásaköszöntő vers. Itt a ponyvanyomtatványból származó hatsoros, bokorrímes verset úgy variálta Ozsváth Bertalan, hogy a sorpárokat együtt tartotta, és az első két soron lényegében nem változtatott. A második két sorban a rímhelyzetben lévő sorvégi szavakat megtartotta, ám a hasonló nyelvi-poétikai formába teljesen új tartalmat és az eredetitől lényegileg is különböző mondanivalót öntött. Ehhez aztán kapcsolt egy saját szerzésű négysoros második strófát. E tálban párolog jó ízletes kása, Melyről azt mondjuk, hogy az Isten áldása. Kivált húsfélével nincsen ennek mása, Ki tehát nem eszik: saját kárát lássa. Ne várjanak ugyan sok kínálgatásra, Imhol itt áll a tál: nyúljanak utánaF7i 1. Itt van, násznagy uram, a szép fehér kása, Ezt minden láthatja, hogy Isten áldása. Csudáljátok hát ezt, hogy nincs ennek mása, Ezt megdöfölik, azt minden meglássál74 Ugyanehhez a jó tollú, kreatív szerzőhöz köthető a harmadik változat, a széles körben elterjedt, már a 18. század végén Mátyus Péternél és a Magyar fö-félynek hármas lakadalmi daljaiban is szereplő, Szívvidámításra... kezdetű borköszöntő sajátos variánsa. Először a ponyvaszöveg nála szereplő, közel szöveghű taktabáji másolatát közöljük. Ehhez képest hozta létre az utána következő, szintén két versszakos, 150. számon közölt szöveget, amely a csoportosítás mechanikus szabályai szerint önálló szövegcsaládot alkot, hiszen a 149-cel gyakorlatilag semmilyen szövegszintű azonosságot nem mutat. Ugyanakkor mégis az elsőhöz nagyon közel álló, jellegzetesen tartalmi típusú változat jött létre, mert a mondanivaló gyakorlatilag ugyanaz, csupán a részegségtől való óvás motívumának megjelenése jelent némi tartalmi többletet. Ozsváth Bertalan tehát úgy hozott létre egy új szöveget, hogy teljesen más szavakkal mondta el ugyanazt a mondanivalót ebben a feltehetően saját szerzésű borköszöntőben.773 774 775 Végül ide tartozó szövegpélda a 196. számú, a zenészeknek adományt kérő és azt cigánycsúfoló motívumokkal színesítő mulatóvers. A háromszor négy strófát itt most nem idézzük, csupán az összehasonlításból levont következtetést közöljük. A II. és III. szövegvariáns az E típusú, Legújabb vöfények kötelessége című ponyvafüzet közel 773 Vőfényköszöntök. (é.n. h.n. vsz. 1860 után.) OSZK PNy. 5953. MIKOR A KÁSÁT HOZZÁK. Ks.: E tálban párolog jó ízletes kása... 774 Taktabáji vőfélykönyv. Taktabáj, 1899-1905. [123.] 775 Taktabáji vőfélykönyv. Taktabáj, 1899-1905. [150.] 245
