Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)
Szövegelemzés - A közköltészettöl örökölt stílus és poézis - Változatképződés, terjedés
szöveghű másolata, míg az I. számú újcsanálosi változat ezekhez képest egy jelentős mértékben módosult szöveg. Az összetartozás ténye egyértelmű, mert a jellegadó sorok, félsorok, töredék strófák egyértelműen meghatározzák a szövegcsaládba tartozást, azonban a négy versszakos versezet mégis egy nagymértékben önállósult, erősen folklorizálódott variánsnak tekinthető.776 A szövegek terjedésének modelljei A változatképződés legelső típusa, a ponyvafüzetből történő közvetlen másolás a szövegek terjedésének egy olyan modelljét sugallja, amelyet a folklorisztika is erőteljesen hangsúlyozott korábban. A vőfélyversekkel kapcsolatosan közhelyes megállapítás, hogy jobbára tanult szerzők nyomtatásban megjelent alkotásai, amelyeket a nép kéziratos könyvekbe lemásolt, és a saját lakodalmi szokásaihoz igazítva tovább alakított, illetve a ponyvafüzetek mintájára maga is alkotott hasonlókat. Ehhez képest új kutatási eredmény az a számos szövegpélda, amely a kéziratok és a ponyvanyomtatványok kapcsolatrendszerében a kéziratos anyag elsőbbségét bizonyítja. A teljes szövegkorpuszban 19 olyan adatot találtam, ahol egyes sorpárok, strófák, esetleg teljes strófaláncok rendelkeznek ugyan ponyvái megfelelőkkel, csakhogy ezek a nyomtatott füzetek általam ismert legelső kiadásainál is korábbiak. A legtöbb ilyen adattal a Pántzél János énekeskönyve, szolgált, a második helyen áll a Kisgyőri kézirat, harmadikként pedig tartalmaz néhány ilyet az ezekkel kortárs Pacséri vőfélykönyv is.777 Alapvetően a G típusú Alföldi vöfénykönyvben találjuk meg ezeket a szövegeket. E ponyvafüzet első általam ismert kiadása 1875-ből a Bucsánszky-nyomdából való, és az összes őt megelőző országos kiadványból merített az összeállítás során. Tartalmaz azonban új (azaz ponyván addig még ki nem adott) verseket is, és éppen ezek sorában fordulnak elő gyakran az említett, jó harminc-negyven évvel korábbi kéziratos gyűjtemények szövegei. Természetesen nem kizárható, hogy lappanghatnak még sokkal korábbi példányok, korábbi kiadások is az Alföldi vöfénykönyv bői, de ez az országos közgyűjtemények ponyvaanyagát ismerve nem is túl valószínű.778 Véleményem szerint inkább arra kell gondolnunk, hogy a típust jegyző Tatár Péter (Medve Imre) és Vetró Lőrinc az 776 Bővebben lásd a példatár 196. sz. jegyzeteiben. 777 Lásd a példatár 22, 30, 31, 51, 75, 180, 88, 89, 90, 99, 104, 107, 113, 127, 155, 163, 191. sz. jegyzeteit. 778 Pogány Péter megállapítása szerint a ponyvakiadványok pusztulása a háborús időszakokban sajnálatosan nagy mértékű lehetett. Ezért előfordulhat, hogy egy, a saját korában népszerű ponyvafüzetnek esetleg egyetlen ép példánya sem érte meg a 20. századot. Ez a megállapítás nyilván érvényes a 18. századra, és kevéssé releváns a 19. században, különösen annak második felében. POGÁNY P. 1958. 578-581. 246
