Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)
Szövegelemzés - A közköltészettöl örökölt stílus és poézis - Változatképződés, terjedés
A leghosszabb, és legösszetettebb mind közül a III. számú taktabáji változat a maga 35 strófájával. Első, beköszöntő versszaka megegyezik a II. számú újcsanálosi változattal (anélkül, hogy közös ponyvái eredetre fény derült volna). A 2—10. versszakok azonosak az E típusú ponyva 1—9. versszakaival. A 11—13. versszakok egy cigánycsúfoló- hazugságvers műfajú mulatóvers egyedi szerzésű szakaszai. A 14-15. versszakok egy másik pártaköszöntő vőfélyrigmusból kerülhettek át, melynek forrását nem sikerült kideríteni. A 16—28. szakasz egy hosszú, szókimondó, csúfondáros és gyakran trágár hangvételű cigánycsúfoló mulatóvers. A 29-31. versszakok egy hazugságvers részletei. A 32-34. strófa megfelel a ponyva 10-12. strófáinak, csak más sorrendben, míg a 35. versszak — a beköszöntőhöz hasonlóan — egy egyedi záróstrófa.745 A ponyva nyomtatványokról származó szövegek széthullására és kisebb szakaszokban történő kéziratos továbbélésére szolgáltatnak példát a 49, 54, 64, 65, 69, 75, 201, 205. szövegcsaládok változatai. Ezekben az esetekben általában két—három versszak- nyi egységek maradtak együtt a hosszabb versekből, és jellemzően egyedi, saját szerzésű egy-két strófányi szövegekkel kontaminálódtak a folklorizáció során. Számos olyan eset is előfordul, amikor a ponyvanyomtatványokban olvasható szövegek maguk is többféle változatban élnek, és az egymásból merítő, egymást tovább variáló nyomtatványok különböző kiadásainak útvesztőiben már nem lehetséges az eredetinek, alapszövegnek tekinthető változat megtalálása. A 88-90, 141, 173. szövegcsaládok variantúráját árnyalja, hogy három-négyféle ponyvái és körülbelül ugyanennyi kéziratos változatban ismerjük őket, ezért ezeknél már a folklórműfajokhoz igen hasonló, sokféle mintázatú és egymással párhuzamosan is zajló változatképződést kell feltételeznünk. Vándorstrófák A kontamináció folyamatának első állomása az eredetileg egységes forrásszöveg széthullása, kisebb szakaszokra és egységekre történő bomlása. A vőfélyversek változatainak létrejötte során gyakori jelenség, hogy csupán egy-egy versszak kerül át egyik szövegből (strófaláncból) a másikba. Ezek a versszakok hajlamosak arra, hogy vándorstrófaként felbukkanjanak egymástól távoli, és tartalmi-funkcionális szempontból különböző szövegek részeként. A vizsgálat alapjául szolgáló szöveganyagban a kontaminált strófaláncokhoz hasonló nagyságrendben, körülbelül 30 esetben sikerült kimutatni ilyen vándorstrófák jelenlétét és változatképző hatását. Már a verselés kapcsán is utaltunk arra, hogy a rímelés (bokorrím) által összefogott négysoros strófa egyszersmind a vőfélyvers poétikai alapegységének is tekinthető. A közköltészeti örökségnek tekinthető versforma a kontamináció és a változatképződés szempontjából is meghatározza a vőfély verses szöveghagyományt, amely e tekin745 Bővebben, szövegpárhuzamokkal a példatár 81. sz. jegyzetében. 237
