Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)
Bevezető - Források
szokások tekintetében pedig különösképpen is az, hiszen a falvakból tömegesen hadba vonuló fiatal és középkorú férfigeneráció távolléte sok helyütt megakasztotta a szokások gyakorlásának addigi folytonosságát. Az első világháború, a Tanácsköztársaság, a cseh majd román megszállás és végül a Trianon utáni impériumváltás néhány év leforgása alatt okozott gyökeres változásokat a paraszti kultúrában. Témánk szempontjából két jelenséget érdemes kiemelni: a vőfélyversek használata és a vőfélyek lakodalmi szerepének háttérbe szorulása több vidéken már ebben az időszakban megkezdődött.36 Emellett az 1920-as évektől jelentős mértékben csökkent a ponyván megjelenő nyomtatott vőfélykönyvek száma, és az újabb kiadványok teljesen új szerkesztési elvek mentén összeállított, a korábbiakhoz képest új szöveganyagot tartalmaztak. A téma forrásanyagának sajátosságaiból levezetett korszakhatárok szinte pontosan egybeesnek a történettudományban használatos „hosszú 19. század” időhatáraival. A nagy francia forradalomtól (1789) az első világháború kitöréséig (1914), illetve a világháború utáni békeszerződések időszakáig (1918—1921) értelmezett évszázad gazdaságtörténeti, társadalomtörténeti és művelődéstörténeti szempontból egyaránt egységes, összefüggő folyamatokat integráló történeti korszak, amelyen belül természetesen megtalálhatók a politika- és hadtörténeti események által határolt kisebb szakaszok. A magyar gazdaság-, társadalom- és művelődéstörténet is szervesen illeszkedik azokhoz az összeurópai folyamatokhoz (kapitalizálódás, polgárosulás, alfabetizáció), amelyek a népi írásbeliség és a lakodalmi szokások változásai számára is megadták a tá- gabb kereteket.37 Források A „hosszú 19. század” időszakából fennmaradt bőséges forrásanyag különböző köz- gyűjteményekben kutatható: az Országos Széchényi Könyvtár kézirattárában, a Néprajzi Múzeum Etnológiai Archívumában, a Debreceni Egyetem Néprajzi Intézetének Adattárában, a megyei múzeumok néprajzi adattáraiban, az egyházi gyűjteményekben, az MTA Kézirattárában. A ponyvanyomtatványok legteljesebb kollekciója az OSZK Kisnyomtatványtárában illetve törzsgyűjteményében található. Ez a forrásanyag országos szinten még nincsen feltárva: nem állnak rendelkezésre olyan gyűjteményi katalógusok vagy címjegyzékek, amelyek alapján legalább nagyságrendileg megbecsülhetnénk a kéziratos és nyomtatott vőfélykönyvek számát. A rendelkezésre álló források jelentős mennyisége azt tette szükségessé, hogy egy kezelhető, az egyéni kutatómunka keretében feldolgozható adattömegre szűkítsem 36 A vőfélyek szerepének század eleji visszaszorulásáról ír SZILÁGYI M. 2004. 342. 37 A hosszú 19. század történettudományi koncepciójához, és annak közép-kelet-európai vonatkozásaihoz BEREND T. I. 2003, BEBESI Gy. 2010. 21
