Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)
Bevezető - Források
a vizsgált anyagot. Ezért e kötet forrásai — egy kivétellel — mind a Herman Ottó Múzeum Néprajzi Adattárából valók. Négy vőfélykönyv egy településről, a bükkaljai Kisgyőrből (Borsod vm.) származik.38 Közülük a legrégebbi, a Kisgyőri kézirat 1841— 1843 között keletkezett egy több generációs vegyes gyűjtemény részeként (az első, református katekézist tartalmazó részét 1788-ban írták le). Időrendben utána Lengyel Károly vöfélykönyve következik 1880—1881-ből, majd a korszak végéről kettő: Bihari Lajos kéziratos gyűjteménye (1909-1911) és Bihari Károly Verses gyűjteménye (1913). Ezek egymással is sok hasonlóságot mutatnak, nyilván egy szűkebb rokoni körben használták és másolták a szövegeket. Szép kézírással, egységes szerkezetbe foglalva készült Deli Illés tanító vöfélykönyve Alacska községben (Borsod vm.) 1866-ban, amelyben egyébként Fodor Pál neve olvasható. Valószínűleg később kerülhetett a címben megnevezett tanító úr birtokába a kéziratos füzet. A század végéről való a többi forrás: 1890 körüli lehet a Héti vőfély- könyv Hét községből (Gömör vm.), több szerző kézírásával. 1894-es évszámot visel Sárándi József vöfélykönyve, amely Ujcsanálosról (Zemplén vm.) került a múzeumba, de a címlapján a közeli Gesztely településnév olvasható. Végül a legvaskosabb, több mint kétszáz szöveget tartalmazó és számos folklorisztikai tanulsággal szolgáló kézirat a Taktabáji vöfélykönyv 1899—1905-ből (keletkezésekor Báj, Szabolcs vármegye, ma Taktabáj, Borsod-Abaúj-Zemplén megye).39 A kilenc kéziratos vőfélykönyv szövegeinek összehasonlító elemzése során három további, szekunder forráscsoportot vontam be a kutatásba. 1) Olyan észak-magyarországi kéziratos vőfélykönyvek, amelyeket csak másodkézből volt lehetőségem megismerni. A Herman Ottó Múzeum Néprajzi Adattárában található az egyik ilyen: Táboros Sándor mezőcsáti tanár dolgozata A mezőcsáti lakodalom (1860-1900) címmel, amelyet az 1969. évi országos néprajzi gyűjtőpályázat keretében készített. Ebben a munkában a lakodalom forgatókönyvének és szokásainak ismertetése sorában számos vőfélyvers-idézettel találkozunk. Ezeket a szerző saját állítása szerint kettő kéziratos vőfélykönyvből merítette: Batári István és Hajdú János kéziratos füzete (1809—1857) és Kecskés József kéziratos vöfélykönyve (1894).40 Ebbe a forráscsoportba tartozik még Kós András vőfélykönyve Gömörből, amelyet B. Kovács István publikált a besztercebányai Állami Területi Levéltár (korábban pedig a rima- szombati vármegyei, majd Gömör-Kishonti Múzeum) gyűjteményéből;41 továbbá Béres János vőfélykönyve (Bánfalva, 1907—1908), amelyet a szerző fia dolgozott fel és tett közzé 2002-ben.42 38 TÓTH A. 2002. 335-377; 2003. 543-566; 2008. 118-164. 39 A Taktabáji vőfélykönyv teljes szövegének begépelését ezúton köszönöm Barics Veronikának, ami nagy segítséget jelentett a kutatómunka első szakaszában. 40 Táboros Sándor: A mezőcsáti lakodalom (1860—1900). Mezőcsát, 1969. HÓM NA 2325. 138. 41 B. KOVÁCS I. 1998. 57-76. 42 BÉRES J-LAKI Lukács L. 2002. 22
