Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)
Szövegelemzés - A közköltészettöl örökölt stílus és poézis - Változatképződés, terjedés
melynek hátterében egy folklór jellegű alkotásmód és egy közköltészeti jellegű szerzői (lényegében újraalkotói) attitűd húzódik. Tanulságosak ebből a szempontból az írtam én... típusú szerzői bejegyzések, amelyek még az egyértelműen másolt szöveg alatt is gyakran megtalálhatók. A 19. századi népi írásbeliség szemléletében — a 18. századi közköltészethez hasonlóan — nem válnak el egymástól a mondott, a kéziratos, a nyomtatott, a magam szerezte és a mástól átvett versek fogalmi kategóriái.740 Kontaminált strófaláncok A vőfélyversek variációs rendszerének egyik meghatározó, karakteres típusában úgy jönnek létre egymással közeli rokonságban álló szövegváltozatok, hogy különböző eredetű versszakfüzérek, strófaláncok kapcsolódnak egymáshoz, esetenként más-más módon, legtöbbször jól kitapintható stilisztikai-poétikai elvek illetve tartalmi-tematikai vagy funkcionális összefüggések mentén. Ez a kontamináció (egybeolvadás, egybe- szerkesztés) jelensége, amelynek a 18—19. század fordulójától datálható meghatározó fontosságára Küllős Imola és Csörsz Rumen István hívta fel a figyelmet. Ebben az időszakban a belső fejlődés és a külső hatások közös eredőjeként felaprózódott a 17-18. századi közköltészet viszonylag statikus műfaji rendje, „s létrejött a kontaminált strófaláncok máig uralkodó, műfajok közti közlekedést segítő poétikai hagyománya.”741 A kontaminált strófaláncok a vőfélyversek változatképződésében is döntő fontosságúak, az általam vizsgált anyagban 30—35 esetben lehetett a variánsok kialakulását erre a poétikai megoldásra visszavezetni. Az összehasonlító vizsgálat alapjául szolgáló elméleti megfontolás szerint a ponyvanyomtatványok standard és széles körben elterjedt szövegeit érdemes először az összehasonlítás kiindulópontjaként meghatároznunk. Ebben az esetben ugyanis megállapítható, hogy ugyanannak a versnek a különböző strófái, egységei hogyan hagyományozódnak tovább a kéziratos írásbeliségben, azaz egy stabilnak tekinthető alapszöveghez képest milyen és hányféle kontamináció keletkezik a folklorizáció során. A strófaláncok eredeti közegből történő kiszakadásának és újabb formában történő összekapcsolódásának alapvető feltétele, hogy mind a forrásként szolgáló alapszöveg, mind az újonnan létrejövő variáns elég hosszú legyen a sok versszaknyi szövegfüzérek befogadásához. A vőfélyversek jelentős része 1-3, vagy legfeljebb 4-5 versszakos, így a kontaminált strófaláncok kialakulása csupán néhány szövegtípus esetében valósul740 A 48 szó szerint lemásolt szövegből 7 alatt van ilyen szerzői bejegyzés, négy különböző személyhez köthetően, tehát a jelenség általánosnak és tendenciózusnak tekinthető. Ozsváth Sándor, írtam 1899. Jan. [29.III.] Mindenki elhiggye, itt van versemnek vége. Ozsváth Bertalan írta ezt. [76.] Ozsváth Bertalan írta ezt. [100.] Bihari Lajos, írtam 1909. [105, 109.] PántzélJánosé. [133. I.] Szalai György [173.] 741 CSÖRSZ Rumen I. 2002. 135. A 18-19. századi közköltészet variációs rendszeréről és poétikai elveiről részletesebben ír KÜLLŐS I. 1970. 131-136. 233
