Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)
Szövegelemzés - A közköltészettöl örökölt stílus és poézis - Változatképződés, terjedés
Tanulságosak azok az anomáliák, amelyek a ponyváról történő változatlan lemásolás során a helyi tradícióhoz képest keletkeznek. Egyik csoportja ezeknek a helyben egyébként ismeretlen vagy nem használatos lakodalmi elemeknek, például különböző ételtípusoknak a megjelenése. Bihari Lajos kisgyőri kéziratában a tyúk- és a malacpecsenye mellett lúd-, pulyka-, nyúlpecsenye és sült galamb is szerepel. Ezek feltehetően nem kerültek mind feltálalásra a korabeli kisgyőri lakodalomban, hanem az ide tartozó versek egy része bizonyíthatóan a Flóris Benő tatai (!) kiadású, 1895-ös Násznagyi és vöfényi beszédek és versek című ponyvafüzetéből lett lemásolva.737 Elasonlóképpen nem volt része a paraszti hagyománynak az étkezés utáni apró édesség, „ízigazító” csemege, a poszpasz (például mandula, méz, almaszelet) fogyasztása sem. Az erről szóló tálalóvers feltehetően nem a helyi szájhagyományból, hanem a polgári divatokat népszerűsítő Bagó Márton-féle Legújabb vőfények kötelessége lapjairól került át Bihari Lajos kéziratába.738 A jellegzetes lakodalmi kalács, az életfa-típusú csörögefa említése több helyütt is megtalálható a Taktabáji vőfélykönyvben, a ponyvái variánsokkal nem rendelkező egyedi tálalóversek között. Ugyanennek az ételtípusnak a zalai és somogyi változata, a gyüszüs tészta szerepel azonban a 142. szövegben, amely nyilván tájidegen és ismeretlen volt ebben a korban a Taktaköz-Harangod vidékén. Az ok ismét a Legújabb vőfények kötelességéből változatlan formában kimásolt szöveg kéziratos megjelenése. A másik ide tartozó, és egyértelműen az aktualizálás nélküli, szó szerinti másolásra utaló jelenségkör a felekezeti különbségek feltűnése. A betűhív átvételű 164-es köszöntőfüzérben például szent oltár szerepel, miközben Alacska református falu a 19. században. A 16. szövegben felbukkanó oltári szentséghez járulni, oltár elé állni kifejezések is idegenül hatnak a taktabáji református környezetben. Ráadásul a szerző Ozsváth Bertalan számos temetési éneket, halotti búcsúztatót és zsoltár-átiratot is lejegyzett a kéziratában. Nyilván ismerte a saját felekezete szertartásrendjét, és tudta, hogy az ő templomában nincs oltár, a házasság pedig az ő lelkésze tanítása szerint nem tartozik a mindössze két református „szentség” (sákramentum) közé. Az eltérések oka egyértelműen a nyomtatott források igazítás nélküli átvétele.739 Az összesen 512 változat tekintetében az ilyen típusú szövegalkotásnak az alig 10%-os aránya mindenképpen elgondolkodtató. Azt jelzi ez az arány, hogy még az egyébként ponyvái mintákat követő, forgatókönyv-típusú kéziratok esetében sem beszélhetünk a vásárban megvett füzetek szolgai másolásáról, egyszerű kópiájáról. Az általam megvizsgált vőfélyversek túlnyomó része, mintegy 90%-a vagy teljesen egyedi szöveg, vagy a meglévő minták valamilyen fokú variálása, átalakítása útján keletkezett. Ez azt is jelenti, hogy a kéziratos vőfélykönyvek megírása, a vőfélyversek létrehozása nem reproduktív, hanem egyértelműen produktív alkotói folyamat, 737 Lásd a példatárban a 128, 129, 130. szövegcsaládok jegyzeteit. 738 Példatár 143. sz. jegyezetei. 739 Példatár 16. és 164. sz. jegyzetei. 234
