Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)
Szövegelemzés - A közköltészettöl örökölt stílus és poézis - Változatképződés, terjedés
1) Ponyváról (vagy ritkábban kéziratból) történő közvetlen másolás útján létrejövő változat. 2) Összetartozó versszakok, strófaláncok kiragadása és összefűzése, illetve egyedi szövegekkel való kiegészítése. 3) Vándorstrófák beépítése, egymással való összekapcsolása, egy-egy versszak kiragadása és újraértelmezése. 4) Egyes verssorok vagy párosrímmel összekapcsolt sorpárok vándorlásából, önálló használatából létrejövő változat. Ezek mellett figyelembe kell vennünk azokat a funkcionális változatokul is, amelyek ugyanannak a szövegnek a más kontextusban történő használatából adódnak. Ezek esetében gyakran csak egy-egy szó kicserélése jelent különbséget szövegszinten, azonban tartalmi-funkcionális szempontból egészen más csoportba lesznek besorolhatók az adott szöveg egyébként összetartozó variánsai. A példatár jegyzeteiben bővebben olvashatók egyes konkrét versek változatainak kialakulására vonatkozó megállapítások. Itt most elsősorban azokat a legjellemzőbb példákat idézem, amelyek a változatképződés típusait jól érzékeltetik, és rámutatnak a vőfélyversek variálódásának egyedi sajátosságaira. Közvetlen másolás A vizsgálatba bevont teljes szöveganyag 48 variánsának esetében gondolom úgy, hogy bizonyítható a nyomtatott ponyváról történő közvetlen másolás ténye. Emellett további 7 kisgyőri szöveg esetében valószínűsíthető, hogy kéziratból kéziratba történt egyszerű másolás útján jött létre, miután a későbbi kisgyőri vőfélykönyvek szerzői biztosan ismerték és használták is a faluban közkézen forgó korábbi gyűjteményeket. A közvetlen másolás legfontosabb jellemzője, hogy a lejegyző egyértelműen a változtatás szándéka nélkül, egy az egyben törekedett a szöveg reprodukciójára. Az eredetivel pontosan (olykor betűhíven, sőt még a kis-és nagybetűs írásmódot is megtartó- an) megegyező szöveg, az azonos strófasorrend, a változatlan címadás és az egyébként tájidegen vagy felekezeti összeférhetetlenséget eredményező fogalomhasználat mind egyértelműen utal az ilyen típusú másolásra. Ezekben az esetekben jó eséllyel pontosan megadható, hogy melyik ponyvafüzet (esetleg melyik kiadását) használta a lejegyző a munkája során. A ponyvái eredetivel betűhíven megegyező kéziratos szövegek legszebb példája a 164. számú, 1866-ra datált alacskai pohárköszöntő. Ebben a négy részes köszöntőfüzérben még a címadás és a kis- és nagybetűs írásmód is pontosan azonos a Tatár Péter-féle (F típusú) 1863-as kiadású Vöfények kötelességeivé. Bár a szöveget szó szerint átvette később a Bartalits Imre kiadójában megjelent Ügyes kis vöfél című ponyva is, a datálás és a formai megegyezések miatt biztos, hogy az alacskai szerző (feltehetően Fodor Pál) kezében a Tatár Péter füzete járt. 233
