Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)

Bevezető - Időhatárok

(1841—1843) tartoznak.30 Az 1830-as, 1840-es évek kéziratos anyagára támaszkodott Erdélyi János, az első magyar népköltési antológia összeállításakor.31 Vöfélköszöntések címmel hat lakodalmi versfüzért olvashatunk a gyűjteményben, melyek hátországát a Kisfaludy Társasághoz beküldött, ma az MTA Kézirattárában őrzött vőfélykönyvek és gyűjtések jelentik.32 A korai kéziratos források sorában nem vettem figyelembe azokat a vegyes tartalmú, nem paraszti környezetben keletkezett kéziratos énekesköny- feket és versgyűjteményeket, amelyekben vőfélyversek is találhatók. A Ddvidné Soltári (1790-1791), az ezt másoló Jankovich Miklós: Nemzeti Dalok Gyűjteménye (19. század eleje), és a PálIstván-énekeskönyv (1796—1800) számos olyan szöveget tartalmaz, amelyek a Mátyus Péter-féle Vőfények kötelességében is megjelentek.33

A népi kéziratos anyag 1800 előtti — sőt, egyelőre úgy tűnik, 1825 előtti — hiánya arra enged következtetni, hogy a vizsgált szövegek ponyvái eredete és nyomtatásban történő elsődleges terjedése valószínűbb, mint a népi kéziratos tradíció elsőbbsége. A váci vőfélykönyvek előképeit, műfaj- és szövegtörténeti előzményeit a 18. századi kéziratos énekeskönyvek és versgyűjtemények közköltészeti anyagában kell keresnünk, és nem a későbbi népi (paraszti) kéziratos könyvek között. Ugyanakkor tény az is, hogy a 19. század második felében megjelenő újabb nyomtatott vőfélykönyvek bizonyíthatóan merítettek a népi kéziratos könyvekből vagy a szájhagyományból. Részben tehát egyetérthetünk Stoll Béla azon kijelentésével, miszerint az 1839-es kecskeméti Pántzél János-énekeskönyv „a későbbi nyomtatott vőfélykönyvek kéziratos őse.”34

A 19. század második feléből és a 19-20. század fordulójáról már jóval nagyobb számban maradtak ránk kéziratos források. A korszak vége felé közeledve a ponyvanyomtatványok száma és sokfélesége is egyre nagyobb, ám az 1910-es évekig gyakorlatilag ugyanannak a hét-nyolc alaptípusnak a variációival és újrakiadásaival találkozunk. A századforduló táján a folklorisztikai érdeklődés is megkezdődött, és egyre gyakrabban találkozunk vőfélyversekkel az Ethnographia lapjain, vagy a Folklore Fellows magyar osztályának szervezésében meginduló országos gyűjtések kéziratanyagában.35

Kutatásom felső határát az első világháború kitörése, 1914 adja, mely a néprajzban általánosan elfogadott korszakhatár. A szokáskutatásban, azon belül is a lakodalmi

30 Ez a vegyes tartalmú kéziratos könyv tartalmaz ugyan 1788-as és 1792-es dátumbejegyzéseket, ám ezek a kézirat első részében, a vőfélyverseket megelőző szakaszban találhatók, illetve ekkor kerülhettek a később teleírt lapok széleire. (TÓTH A. 2002. 335-377; 2003. 543-566.)

31 ERDÉLYI J. 1846-1848. I. 113-143.

32 MTA Kézirattár, Irodalom 8r. 206/77, 206/118/b (Szabolcs, Bereg); 206/166 (Felvidék); 206/74a (Pest vm.); MTA B 3298/IV. (Bodrogolaszi?).

33 További hasonló, a korai népi kéziratokkal egykorú vegyes versgyűjtemények: Sárosi Mihály melodiáriuma, 19. sz. első fele (STOLL 1403); Beke János omniáriuma, Debrecen, 1833. (STOLL 788).

34 STOLL B. 2002. 397.

35 A Folklore Fellows-gyűjtések észak-magyarországi vonatkozásairól TÓTH A. 2005a. 45-63.

20