Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)
Bevezető - Időhatárok
lakodalmaknak is fontos kellékei maradtak a hagyományőrző vidékeken. Mi több: az utolsó néhány évtized folklorizmusa következtében a régi vőfélyversek reneszánszukat élik.”23 A kiadvány II. D) fejezete Vőfélyrigmusok címmel 80 szöveget közöl, jegyzetanyagában pedig a ponyvanyomtatványok és a kéziratos vőfélykönyvek publikált szövegei gyakorlatilag a teljesség igényével szerepelnek.24 A szövegek összefoglaló elnevezéseként a vöfélyrigmus kifejezést használják a szerkesztők, és ezen belül két nagyobb csoportot különböztetnek meg. A vöfélyversek kategóriájába a szertartás menetéhez kapcsolódó szövegeket, a tálalóversek csoportjába pedig az étel- és italköszöntő rigmusokat sorolják. Az ismertetett definíciók közül a továbbiakban Küllős Imola meghatározásait vesszük alapul, azonban a vöfélyvers és a vöfélyrigmus fogalmát a próza irányába is kibővítve javasoljuk az általánosabb érvényű vöfélyszöveg kifejezés használatát. Vőfélyszövegnek tekintjük mindazokat a verses és részben prózai szövegeket, melyeket a lakodalmi szertartásrend és népszokások menetének egyes mozzanataihoz, és a lakodalmi vacsorához kapcsolódóan a szokáskört irányító vőfélyek vagy násznagyok mondanak; és amelyek szinte minden esetben írásban (nyomtatott vagy kéziratos formában) rögzülnek. Ebben az értelemben azok a szövegek is a kutatás tárgyát képezik, amelyek násznagyi ómként, násznagy beszédeként kerülnek megjelölésre a kéziratos és nyomtatott forrásokban. Ugyanígy vizsgálat alá vesszük azokat a szövegeket, amelyeket prózai formában írtak le és mondtak el a vőfélykönyvek szerzői, másolói. A vőfélykönyv fogalma alá tartozónak értjük azokat népi kéziratos forrásokat és a ponyvanyomtatványokat egyaránt, amelyek valós használatban voltak (vagy lehettek) a vőfélyek, násznagyok kezén. A néprajzi gyűjtők által lejegyzett, lemásolt, kiadott stb. szövegeket nem primer forrásként, hanem az összehasonlító vizsgálatba bevont szekunder anyagként vesszük figyelembe. Időhatárok A címben használt 19. század kifejezés nem fedi le pontosan a kutatás időbeli kereteit. A korszaknak mind az alsó, mind a felső határa nagyjából egy-egy évtizeddel kitolódik, körülbelül 120 évre bővítve ezzel a vizsgált évszázadot. Ez a kiterjesztés a forrásanyag természetéből adódik: az első ponyvanyomtatványok 1790 körüli megjelenésétől az első világháborúig tartott a vőfélykönyvek és vőfélyversek történetének, illetve használatuk históriájának első, sok szempontból nagyon egységes korszaka. 23 RMKT XVIII/8. 2006. 20. 24 RMKTXVIII/8. 2006.650-689. 18
