Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)

Szövegelemzés - A közköltészettöl örökölt stílus és poézis - Bibliai elemek

— még ha egy kicsit talán túlzóak is az idézett sorok.637 A háttérben az is lényeges, hogy a falusi értelmiség zsoltár- és bibliaismerő, literátus tagjai voltak a szövegek szerzői, olykor talán előadói is, így az ő iskolázottságuk és a prédikációs gyakorlatuk eredményeként a 19. századi szövegeket erőteljesen átjárja a biblikus szemlélet.

Ennek egyik megjelenése az a szóhasználat, amely az egyház liturgikus nyelvének közvetlen hatását tükrözi, és amely általánosan áthatja az egész szöveganyagot. Tematikától, funkciótól majdhogynem függetlenül, a versek közel felében megjelenik Isten neve, illetve Jézus, a szentek vagy más bibliai szereplők említése. Nagy arányban jellemző továbbá az olyan egyházias, keresztény vallásos kontextusban gyökerező fogalmak használata, mint a hit, szent, gondviselés, kegyelem, üdvösség, áldás, Isten rendelése, békesség vagy szeretet. Ez a szóhasználat a 19. századi vőfélyversek stílusát alapvetően meghatározza.

A bibliai vonatkozások egyik központi tematikájáról, a házasság isteni eredetétől már szóltunk a vőfélyek vitája a házasságról verseinek kapcsán (193—194. szövegcsalád). A témához tartozó bibliai idézetek és a Mózes első könyvéből származó ószövetségi helyek más szövegtípusokban is megjelennek. Elsősorban a lánykérés-kézfogó-jegyváltás szokáskörének hosszadalmas prózai násznagyverseiben (1, 2. sz.), másodsorban a hí- vogatókban (20, 21. sz.), harmadsorban pedig a lánykikérés, menyasszony kikérés szokásmozzanatának prózai szövegeiben (43, 45. sz.). Az ezekben felbukkanó, szó szerint vagy kis változtatással idézett szentírási részletek,638 illetve a hosszú barokkos körmondatok a 17. századi prédikációk stílusjegyeit idézik. A kéziratos vőfélykönyvekben ezek a terjengős perorációk általában központozás nélkül, összefüggő szófolyamként vannak lejegyezve, ezért valós mondatszerkezetükre vonatkozóan csupán utólagos találgatásokra hagyatkozhatunk. A példatárban közölt prózai szövegek mindegyikében én végeztem el a központozást és ezzel a mondatokra, mondatrészekre tagolást. Az mindenképpen kitűnik belőlük, hogy a reformáció-ellenreformáció korának, mindenekelőtt Pázmány Péter barokk prédikációinak a hangvételét és mondattani sajátosságait tükrözik, mintegy archaizáló reliktumként, retorikai stíluskorszakokat túlélve még a 19. század második felében is.639 Ez a prédikátor-stílus és a hozzá kapcsolódó prózai szövegtípus a kéziratos könyvek szokásos címadása szerint nem is vőfély-, mint inkább násznagyversVtnt, násznagyi köszöntő ként szerepel. A házasságkötés szokásciklusát bevezető lánykérés-kézfogó-jegyváltás szokáskörben valóban nagyobb szerep jutott a násznagyoknak. Számos vidéken a párbeszédes formában előadott prózai szövegekkel ők vezették a lánykérést vagy kézfogót, mint kérő- illetve kiadónásznagy.

637 SZABÓ Lajos 1982. 141.

638 „...nem jó az embernek egyedül lenni...” (lMóz 2:18-23), „...szaporodjatok, és töltsétek be a földet...” (1Móz9:1), „...jobb házasságban élni, hogynem mint égni...” (lKor7:9). Az asszonynak a férfi oldalbordájából történő megteremtése (lMóz 2:21-22) kapcsán a nő mint oldalborda, azaz a feleség mint mellérendelt házastárs gondolatkör jelenik meg gyakran a szövegekben.

639 BALÁZS G. 2001. 333-341.

200