Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)

Szövegelemzés - A közköltészet továbbélésének formái - szövegek, motívumok, toposzok - Lakodali köszöntőversek

temetésekre, egy-egy személy búcsúztatására írott ünnepélyes, vallásos verseknek a megírása, és gyakran az előadása is a református lelkészek, kántorok, tanítók feladata volt. Nem véletlen tehát, hogy a kollégiumi diákság kéziratos tradícióiban jelentős a műfaj szerepe, és a fennmaradt szövegek mennyisége is meghaladja a lakodalmi szövegekét.611 A halotti búcsúztatók 19. századi, népi környezetben történő továbbélése párhuzamba állítható a vőfélyversekkel, hiszen ugyanaz a társadalmi réteg (falusi értelmiség), hasonló társadalmi funkció (átmeneti rítus) és megegyező költészettörténeti előzmények (18. századi kéziratos énekköltészet) határozták meg mindkettő jellegzetességeit. A 19. század közepén Ipolyi Arnold írja le a magyar temetkezési szokásokról: „Külön tartatik még ezután a temetésnél az úgynevezett búcsúztató, melyben ismét nemcsak a halott dicsérete, élete, különös eseményei elmondatnak, de az beszélve hozatik fel, mint vesz búcsút nem csak családjától, de lelkészétől, uraságától, a falu közösségétől, mennél hosszabban s többektől annál méltóbban s díszesebben búcsúztatik el.”612

Ezeket a búcsúztatókat a halott nevében mondták el, és szerkezetük három részre tagolódik. Az első, bevezető szakaszban a halott személyének és életútjának rövid bemutatása történik. A második, leghosszabb részben egyes szám első személyben búcsúzik rokonaitól, barátaitól, falubeliektől. A záró strófa végül végső búcsúra szólít fel, áldást mond, és a temetőbe hívja a hallgatóságot.613 A középső, lényegi részszel kapcsolatban írja Komáromy Sándor, 18. századi szövegpéldák elemzése alapján: „A búcsúztatók megszerkesztésében — talán nem alaptalan megfigyelésünk — mintha egyfajta szcenikusságot vélnénk felismerni. Mintha az egykorú szerzők búcsúztatóik egészét tudatosan tördelnék apró egységekre, jelenetekre. Az általános fejtegetés vagy éppen a személyhez kötődő indítás után többnyire kisebb tartalmú egységek következnek, amelyekben sokszor a név megjelölésével a feleségtől, a férjtől, a gyermekektől, a testvérektől, közeli és távoli rokonoktól, barátoktól búcsúztatják az elhunytat.614 A szcenikusság fogalma ebben az esetben azt jelenti, hogy a versben egy strófa egy képnek felel meg, és versszakonként történik a képek (azaz az elbúcsúzásnál megszólított személyek) váltakozása.

Mind a keletkezés oka és körülményei, mind az előadás módja, mind pedig a szerkezet tekintetében nagyon közeli a rokonság a halotti búcsúztatók és a menyasszonybúcsúztatók között. Ezek szerkezetéről írja Küllős Imola, hogy a figyelemkérés után az apától, az anyától, a testvérektől, esetleg a lánypajtásoktól történik a búcsúzás, végül mindannyiukra Isten áldását és kegyelmét kérik.615 Keszeg Vilmos megfogalmazása szerint a búcsúztatók szemantikai felépítésében a bevezető megszó611 KOMÁROMY S. 1992. 28.

612 IPOLYI A. 1854. 551-552. Idézi KRÍZAI. 1993. 9.

613 KRÍZA I. 1993. 16.

614 KOMÁROMY S. 1992. 22.

615 RMKTXVIII/8. 2006. 660.

194